Még egyszer a Határőrségről

A Határőrség szükségességét már több alkalommal is elemeztük. Erről szólt a 2016. január 26-án közreadott írásunk is.

Az önálló magyar Határőrség visszaállításának szükségességéről Tanyik József nyugállományú határőr alezredes írását érdemes elolvasni.

A kormányváltásra készülő egyesült ellenzék miniszterelnök-jelőltjével Márki-Zay Péterrel nyírbátori látogatása során volt alkalmam személyesen is találkozni. Ennek során elmondtam néhány – alább olvasható – gondolatomat e tárgyban. MZP biztosított, hogy győzelmünk esetén a rendészeti program szerint a rendőrségről leválasztott (!!!) önálló magyar Határőrség visszaállítását tűzték ki célul.

Én is szívből üdvözlöm és támogatom ezt az elképzelést!

Néhány gondolat az önálló magyar Határőrség visszaállítása mellett – a teljesség igénye nélkül.

Mára már nagyon sokaknak –szakembereknek és laikusoknak is – egyértelművé vált, hogy az önálló magyar Határőrség mint olyan megszüntetése, u.n. „integrálása” a rendőrségbe elhibázott lépés volt. Azon túl, hogy a schengeni határőrizetre példásan felkészült technikai eszközökkel, informatikai rendszerével, gépjárműparkjával, objektumaival, személyi állománya kiképzettségével, „ élete teljében”, legjobb kondícióban lévő határőrséget vett át a rendőrség, mind a rendőrség, mind pedig a határőrség legtapasztaltabb, legképzetteb munkatársait, egy egész korosztályt volt kénytelen elengedni.

Hibás volt szakmailag és politikailag is. A Határőrség helyén keletkező szervezeti űrt – minisztériumi szervezetben, miniszter irányítása alatt látta el feladatait – a TEK hamarosan betöltötte, benyomult oda. Formális feladatai alapján talán volt is ebben valami logika – bár a dekralált feladatai szerint inkább lenne helye a rendőrségen belül -, de gyakorlatilag kvázi Orbán Viktor pártelnök közvetlen irányítása alatt magánhadseregként jellemezhető.

A rendőrség és a Határőrség feladatából, működéséből adódóan más a szervezeti kultúrája, a tevékenységének filozófiája, a megoldásokra adandó válaszok módszerei stb.

Szerves fejlődési folyamat által jutott el a Honvéd Határőrségtől, a BM. Határőrség, majd a Határőrség a romániai forradalom ideje alatti menekülthullám kezelésén, a délszláv válság határvédelmi és egyéb feladatai végrehajtásán – a határvadász századok szervezeti egységbe emelésén és alkalmazásán-, az afgán, majd a világ egyéb válsággócai eseményei hatására jelentkező migrációs nyomás, a Határőrség által kialakított Migrációs Háló irányítása, koordinálása általi működtetése során egy nemzetközileg elismert, a schengeni követelményekre minden tekintetben felkészült Határőrségig.

Önálló szervezetkénti megszüntetését, az u.n. „integrációt” követően hamarosan a még a szervezetben maradt tapasztalt határőr szakemberektől, elsősorban a tiszti, főtiszti állománytól megszabadult a jogutód. A határőr szó szitokszóvá vált. Őrsparancsnoki szinttől érte megalázás a határőr szakembereket. Azokat, akikkel korábban példásan együttműködtek. Magasabb és legfelsőbb rendőri vezetés szintjén pedig nem álltak ki az exhatárőr állomány mellett, sőt némileg gerjesztették is ezt a negatív hozzáállást. Ugyanakkor a részére átadott a legszorosabban vett harcedzett ( Dél-szláv válság idején szerzett tapasztalatok…), kiképzett és alkalmazott határvadász századokat is feloszlatták. Így az újabb migrációs nyomások kezelésére megfelelően képzett, a határőrizet elveit és módszereit ismerő, alkalmazni tudó tapasztalt, megfelelő létszámú állomány nem áll rendelkezésre.

Pótcselekvésként, látszattevékenység az erre kiképzetlen, tapasztalatlan, az ország minden részéről vezényelt – meg nem becsült, motíválatlan – rendőri állománnyal, ad-hoc módon vezényléssel próbálják megoldani a helyzetet. A hirtelen verbuvált, határvadásznak elnevezett képződmények tapasztalatlanok voltak. Szervezeti elhelyezésük pedig a határőrizettől távoli Készenléti Rendőrségen belülre került. Így átfedésekkel, nem egységes irányítás alatt vehetnek részt az államhatár őrizetében.

Ugyancsak pótcselekvés, látszattevékenység a honvédség páncélosok általi glasszálása a határ menti manőverutakon. Még csak nem is demonstráció a gyalogos migránsokkal szemben. Pótcselekvés. Látszattevékenység.

Az integrációs alapon, a rendőrségen belül való migráció kezelés és határőrizet – NEM határvédelem, az egészen más fogalom. Határvédelem volt pl. a Dél-szláv válság kapcsán a Határő Viszonylati Parancsnokság irányítása alatt a határvadász zászlóaljak és a határőr alegységek, kirendeltségek tevékenysége. Ezeket a kifejezéseket is helyre kell tenni. El kell szakadni az 1930-as évek háborús kifejezéseinek nyakló nélküli használatától, gondolkodásától és elnevezéseitől! – megbukott. A rendőri vezetés az integráció során ölébe hulló határőrséggel rossz gazda módjára kufárkodott. A határőrizetet nem egységes és határőrizeti szemlélettel, vezetéssel irányítják az így innen-onnan, más-más szervezettől (rendőrfőkapitányságok járőrei, határrendészek, készenléti rendőrök, honvédek …) odavezényelt állományt.

Hiányzik a megfelelő külső- és belső felderítő tevékenység, a mélységi határőrizet stb.

Az önálló magyar Határőrség újbóli létrehozását megfontoltan, a rendszerszemléleti hármas – cél, feladat, szervezet – szem előtt tartásával kell megoldani!

Ki kell jelölni, hogy milyen célból, milyen feladatra kívánjuk létrehozni, és mindezek megvalósításához kell rendelni a szervezetet, a szervezet kialakítását. A cél és a feladat adott. A szervezet kialakításában pedig az „önálló” azt kell, hogy jelentse, hogy közvetlen minisztériumi szervezet, a miniszter alárendeltségében. A rendőrségen belüli bármilyen forma nem járható éppen a szemléletbeli, vezetésszemléleti, szervezet- és feladatellátási filozófiai, módszertani különbségek miatt. A rendőrség vezetői állománya ezen korlátai miatt nem képes hatékonyan irányítani ezt a szervezetet. Éppen ezért minisztériumi szervezetben, miniszter irányítása alatt kell, hogy ellássa feladatát ismét. Az ORFK-ban a már említett vezetési és szemléleti korlátok miatt továbbra is fennállnának a korlátok, a működési zavarok.

Az önálló magyar Határőrség kötelékébe vissza kell adni a határvadász századokat. Csak egységes határőrizeti elvek alapján, a mélységi határőrizet, a Mélységi Migrációs Háló hatékony és eredményes működtetésében, a belső határok ellenőrzése adott esetben való ideiglenes visszaállításában és természetesen más, együttműködési feladatok ellátásában kiemelkedő szerepe van.

A szerves fejlődés során kialakult határőrség nem katonai szervezet. A kor követelményeinek megfelelően jelentős a rendészeti jellege tevékenységében. De nem dobhatjuk ki a katonai alapokat! A határvadász századoknál a kötelékben való harcászati tevékenység, az erre való felkészültség lényeges volt a Dél-szláv válság idején, de legalább ilyen fontos most a szovjet-ukrán háború kapcsán fegyveres csoportok határon való átsodródása, fegyveres dezertőrők határon való átjutása stb. kapcsán, a határvédelem megszervezése és ellátása során.

A zöldhatárt ellenőrző határőr járőröknek az egyes harcos kiképzés ad alapot a terepismeret, a terepen való mozgás, a rejtett járőrözés, az álcázás stb. alkalmazása során.

De nem is rendőri szervezet. Az említett katonai jelleget alkalmazva kell ellátnia feladatát csoportos csempészek, tömeges, migrációs csoportos elfogása során, de a migráció kezelése a rendészeti, határellenőrzési, idegenrendészeti feladatai során rendészeti jellege is meghatározó. Feladatából adódóan alakult ki módszertani eszköztára erre a speciális szervezet működésére.

Az önálló magyar Határőrség visszaállítása csak akkor eredményes, akkor kap tartalmat az „önálló” jelleg, ha gazdálkodásában is önálló. A határőrség szigorú gazdálkodással, a gazdasági vezetők felelősségével és akár felelősségre vonása mellett használta fel költségvetés biztosította keretét. Anyagi forrásaival a célnak alárendelve a feladatok ellátása biztosítására felelősen gazdálkodott. Nem fordulhatott elő, hogy mint az u.n. „integráció” után előfordult, hogy kötött talajú illetékességi területen lévő Határrendészeti Kirendeltség egyetlen terepjáró gépkocsival sem rendelkezett. Az, hogy az integráció után közvetlenül a rendőrség a schengeni alapból vásárolt Nissan határőr terepjárókat elvonta és megyei stb. szinten használt betudható a kezdeti mohóságnak. De hogy egyáltalán ne meredjon a határnyiladék, a határterület ellenőrzésére terepjáró a kirendeltségeknél, az már a teljes fokú szakmaiatlanság! Valamit enyhített később a SUV gépkocsik alkalmazása, de terepen ezek sem állták meg a helyüket. Önálló gazdálkodás kell, hogy ne „közös lónak túrós a háta” jelenség, a kisebb testvér háttérbe szorítása legyen.

Természetesen jelképeiben, szimbólumaiban, állományjelzőjében, karjelzésében, szolgálati jelében stb. is vissza kell kapnia önálló jellegét. Vissza kell kapnia hagyományait, védőszentjét, himnuszát – Mert van! – stb. Természetesen védőszentjét Szent László királyt is!

https://karpathir.com/2021/06/17/ismet-kozosen-jaroroznek-az-ukran-es-a-magyar-hatarorok/

Át kell gondolni a ruházat kérdését – a zöldhatár őrizetére, a terepen feladatait álcázva végrehajtó járőrt nem buktathatja le a ruházatán lévő öles fényvisszaverős felirat, a fényvisszaverős mandzsetta, amely már kilométerekről felfedi viselőjét az ember- és árucsempészek, a tiltott határátlépést elkövető migránsok stb. előtt…

 

          • Tanyik József
          • nyugállományú határőr alezredes
          • határőrségi tanácsos
Kategória: Blog, Honvédelem, Olvasnivaló, Vélemény | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük