A GLOBALIZÁCÓ ÉS AZ ERŐSÖDŐ INTEGRÁCIÓS IGÉNYEK
A GLOBALIZÁCÓ ÉS AZ ERŐSÖDŐ INTEGRÁCIÓS IGÉNYEK
A világ, a tágabb és szűkebb környezetünk mindig sokszínű volt és feltehetően az marad a jövőben is. Sokszínűsége jelen van az egységében és megosztottságában egyaránt.
Napjaink jövőformáló folyamatainak valószínűleg a globalizáció az egyik meghatározó tényezője. Törekvései és következményei érintik a legtágabb környezetünket és a mindennapjainkat egyaránt. Hatása viszonylag közvetlenül jelentkezik a biztonsági folyamatokban, a veszélyeztetés jellegének átalakulásában, a védelem- és biztonságpolitikában, ennek kihatásaként pedig a honvédelem területein.
Az alábbi cikk egy rövid áttekintését adja a globalizáció, a biztonság és a veszélyeztetés néhány összefüggésének. Alapgondolata: a globalizáció, amellett, hogy korunk fejlődésének és biztonságának egyik fontos tényezője, a szembenállás és a veszélyforrások világméretű újratermelését is gyorsítja.
Mint a jelenségek legtöbbjének, a globalizációnak is legalább két oldala van. Elsősorban a fejlődést és az előrelépést szolgálja azzal, hogy egyesíti az erőforrásokat, versenyhelyzetet teremt, erősíti az együvé tartozást, ösztönzi a specializálódást és az együttműködést. Kohéziós hatása mellett a megosztottság is jellemzi. A másik oldal lemorzsolódása, amely az együtt haladni nem képes vagy nem akaró, a globalizáció irányától idegenkedő, nem ritkán azzal szembenálló erők kirekesztődését eredményezi. Erősíti és gyorsítja a világ egyik felén a fejlett régió kialakítását, a másik felét viszont meghagyja a gyengébbek és fejletlenebbek számára. Hosszabb távon is megteremti a fejlett blokkhoz tartozó „bennfentesek” körét, de mellette megtűri a fejletlenek, a „kirekesztettek” táborát is.
Az egység és megosztottság nem új jelensége a történelemnek. A múlt század második felében pl. a különböző világrendszerekhez és katonai tömbökhöz való tartozás volt a legfontosabb összetartó és polarizáló tényező.
A kétpólusú világ minden korábbinál keményebb szövetségi alapokra épült. Sajátossága volt az ideológiai szembenállás, a két blokk egymás ellen viselt hidegháborúja. Ezzel közel fél évszázadon át osztotta meg a világ jó részét és állította egymással szemben az országok csoportjait. A helyzethez hozzátartozott ugyanakkor, hogy határozott volt a részes országok fékentartására irányuló szándék is, az eltökéltség a világ megóvására egy totális háborútól. Amíg a kiegyenlített erőviszony az elmúlt közel ötven évben gátolta a nyílt konfliktusok felerősödését, addig a jelen század – elsősorban a globalizáció és az általa felerősödő aszimmetrikus szembenállás következményeként – egyetemesen alig-alig tudja betölteni a fék szerepét.
Globalizáció és biztonság
A globalizáció napjaink és a belátható jövőnk realitása. Egy megoldási módja mindazon problémáknak, amelyeket a fejlett világunk nélküle aligha tudna kezelni.
A termelés-fogyasztás és a technológiai színvonal jelenlegi szintjén a további fejlődést csak jelentős anyagi ráfordítások árán lehet elérni. A tekintélyes erőforrásokhoz nem elégségesek még a legnagyobb multinacionális cégek beruházási képességei sem. Ezért a legfejlettebb társadalmak erős gazdasági ágazatai egyesítik erőforrásaikat, szövetséget kötnek gazdasági érdekeik érvényesítésére. Összefogásuk jórészt kirekeszti az illeszkedés és fejlődés lehetőségéből a versenytársakat, a kevésbé tőkeerős cégeket és a fejletlen körzeteket.
Az utóbbiak többnyire a „kis hal” sorsára jutnak. A hazai piacaik elvesztése, a külhoniak térhódítása jellemzi helyzetüket. Várhatóan hosszabb távon is kimaradnak a gazdasági fejlődés sodrából, végső soron a globalizációs folyamatból.
A globalizáció szempontjából kedvező lenne minden ország gazdaságát, fogyasztását, a társadalom életszínvonalát kiegyenlítetten és viszonylag rövid idő alatt minél magasabb szintre hozni. Az erőforrások korlátossága miatt azonban jelenleg ez megvalósíthatatlan. A globalizáció lépcsőzetes folyamata legfeljebb történelmi léptékkel is egy hosszabb idő alatt hozhatja létre azokat a javakat, amelyek a felzárkózáshoz szükségesek. El kell fogadni, hogy az életszínvonal-különbségeket máról holnapra nem lehet kiegyenlíteni. Az is természetes, hogy a kirekesztődés egyéb okait sem lehet belátható időn belül megszüntetni.
A globalizáció vesztesei, a piacról kiszorulók soha nem értik meg és nem fogadják el, hogy kimaradnak a jóléti társadalmakból. Mindent megtesznek a veszteségeik pótlása, a vélt vagy valós sérelmeik orvoslása érdekében. A csődbe menő, mindenüket elvesztő vagy vesztésre álló vállalatok, a diktatórikus rendszerek, a szélsőséges, vallásilag fanatizált, maffiával átszőtt társadalmak szembefordulnak a világ demokratikus felével az érdekeik védelmében, a saját célkitűzéseik érvényesítése céljából.
A fuldokló ember – úgy tartják – a fűszálba is kapaszkodik. A vesztés lehetősége szinte minden esetben a téttel arányos ellentevékenységet vált ki. A kirekesztődésből, a kölcsönös kapcsolatok elvesztéséből az is következik, hogy a konfliktusok kezelésére irányuló szándékok elesnek az egyezmények és a jogi eszközök adta lehetőségektől is. A körből kimaradók nem tudják vállalni a piac versenyfeltételeit, ezért a számukra elérhető más eszközöket választanak: az erősebbik fél lehetőségeinek bármi áron történő korlátozását, gyengítését, pusztítását. Eszközeikben nem válogatnak. Alkalmazzák a felderítő, az ügynöki, a technológia-lopási, a diverziós akciókat, de nem riadnak vissza a rombolástól, a terrorista és a háborús-jellegű tevékenységektől sem.
A kirekesztődés nem csupán piacvesztés révén jöhet létre. A kulturális és vallási különbözőség, egy-egy etnikumhoz történő tartozás, az iskolázatlanság és a képzetlenség fokozhatja az ellentéteket. A szegény térségek kilátástalan helyzete, a fejlett technológiák és fegyverzetek hiánya, a fogyasztói típusú társadalmak fonákságainak túldimenzionálása, a felszított nacionalizmus a szélsőségig fokozhatják a kirekesztettség érzetét és a szembenállást.
A globalizációnak – úgy tűnik – tartósan velejárója a biztonsági kockázatok fennmaradása és átrendezése. A folyamat egyik ellentmondása, hogy az integrációs törekvések velejárója a megosztottság, a partneri viszony mellet ott marad az ellenszegülés, ennek vonzataként pedig a feszültségek kezelésének, a veszélyforrások lokalizálásának, a terrorizmus felszámolásának a kényszere.
Bennfentesek és kirekesztettek
A globalizálódó világ tehát várhatóan nyertes és vesztes félre tagozódik. A nyertesek, a bennfentesek elsősorban olyan körökből kerülhetnek ki, mint:
- a fejlett (gazdag) földrészek érdekcsoportosulása;
- a fejlett technológiával rendelkező multinacionális cégek és azok szövetsége;
- a technikai színvonal magas fokán álló fegyveres erőkkel rendelkező országok és azok szövetségei;
- a nagy tudást képviselő országok csoportosulása;
- a fegyveripari konszernek;
- a nyersanyagipari konszernek;
- a média szövetségek;
- a befolyási szféra megnyeréséért létrejövő országok érdekcsoportosulása;
- az információszerző cégek és hálózataik;
- az azonos értékeket valló és törekvéseket képviselő országok szövetsége;
- az élvezeti cikkeket, fogyasztási termékeket gyártó konszernek hálózata.
A globalizáció nyertesei és támogatói lehetnek tehát mindazon országok, csoportosulások, szervezetek, amelyek egységre törekednek, azonos értékeket vallanak, közös felelősséget éreznek és vállalnak a jövőért, és érdekeik képviseletéhez, érvényesítéséhez – akár mások ellenére is – erőforrásokat tudnak szerezni és mozgósítani.
Kirekesztettek lesznek, akik a fenti csoportosulásból kimaradnak és törekvéseit elutasítják. Elsősorban az önálló fejlődéshez szegény, technológiailag elmaradott, belső konfliktusokkal küszködő országok. Rajtuk túl a kimaradók csoportjához tartozhatnak:
- a szembenállásra fanatizált népek, szekták;
- az emberek csoportjait, valamely etnikumot elnyomó diktatúrák;
- a fejlődés szempontjából fontos erőforrásokat elzáró hatalmak, különösen, ha azok jövedelmét elvonják vagy a társadalom érdekei ellen fordítják;
- a káros élvezeti cikkeket gyártó országok, hatalmak, forgalmazó cégek;
- a fejlett technológiával az emberiség rovására visszaélő hatalmak, szervezetek;
- a tömegpusztításra alkalmas eszközök manipulátorai.
A jövőkutatás és alakítás folyamatában a várható kirekesztettség ténye tehát előre jelezhető, a kirekesztettek köre hellyel-közzel azonosítható. Megfogalmazható a kompenzálás igénye, annak elmaradása esetén pedig a keletkező biztonsági kockázat.
A kirekesztettség nem minden esetben ok-okozati alapból fakad. Keletkezhet más közösségi vagy egyéni érdekből is, ami napjaink gyakoribb esete. Ma egy tényhelyzetben élünk, amikor jól körülhatárolhatóak a fent vázolt feszültségi viszonyok. Körvonalazható a bennfentesek és a kirekesztettek köre. Megállapíthatók a kialakult helyzet okai, tervezhetők a kiküszöbölés lehetőségei és ennek figyelembevételével prognosztizálható a helyzet jövőbeni alakulása.
Nem jelentene megoldást a szőnyeg alá söpörni magát a témát vagy annak nyílt feltárását. A probléma attól, hogy nem beszélünk róla, még élő marad. Egyértelmű, hogy a szövetségeket az „erősek” kötik. Ma már az is egyértelmű, hogy ezek a szövetségek a még erősebb pozíciók és a további fejlődés céljából köttetnek. Bízni kell abban, hogy ez a fejlettség a „kirekesztettek” irányában is kifejti a támogató, húzó tevékenységét. Amíg azonban az erőforrások korlátossága nem teszi lehetővé az egységes, mindenkire kiterjedő fejlődés lehetőségét, addig is szerencsésebb lenne a mérleg nyelvét lehetőleg úgy egyensúlyozni, hogy a fejlesztési és elosztási oldal serpenyői ne billenjenek el túlságosan a „kirekesztettek” kárára, ezáltal a biztonsági kockázatok növelése irányába.
A veszélyeztetés
Az új világrend „sértett” vezetői a végsőkig ragaszkodnak a saját hatalmukhoz. Minden lehetőséget kihasználnak célkitűzéseik magvalósítása érdekében. Akár állami szinten sem riadnak vissza az erőszakos cselekedetektől, a népirtástól, az elnyomástól, a terrorista akcióktól. Nem idegen egyesektől az öngyilkos merényletek hallgatólagos vagy nyílt támogatása sem. Képesek akár háborús konfliktusba is belerántani saját népüket az önös érdekeik teljesülése céljából. Még erőszakosabbak az ilyen törekvések, ha vallási vagy szektáns megszállottsággal párosulnak. A fentiek következményeként felerősödött a szegénységi zónák lakosságának migrációja.
A globalizáció 2025-ben sem áll meg, de átalakul. Már nem a régi típusú „nyitott határok, szabad kereskedelem bármi áron” modelljét követi, hanem egy újragondolt, többszintű és stratégiailag megosztott globalizáció irányába tart. Ez gyakran „új globalizációnak” vagy „tömbösödő globalizációnak” is nevezik. Ami azt jelenti, hogy a globalizáció nem szűnik meg, de fókuszáltabb: elsősorban digitális technológiák, adatáramlás, zöld gazdaság, ellátási láncok terén folytatódik.
A változások következtében kialakul a fejlett, gazdag és fejlődőképes országok szövetségi köre, Euro-atlanti szövetség, Trump kiszámíthatatlan politikája miatt, szükség lenne egy erős EU szövetségre, amely képes kialakítani az Európai Egyesült Államokat és kiépíteni a legfejlettebb technológián alapuló ipart, mezőgazdaságot, egészségügye, oktatást, stb., ezzel visszanyerni vezető szerepét a világban. Ehhez tudáspotenciál létrehozása a legfontosabb feladat. Tovább formálódik a BRIX+ államok szövetsége. Kína a BRIX –ből kiválva önálló szövetséget hozhat létre a régió országaira és Afrikára támaszkodva. A többiek pedig kirekesztettként élik meg a változásokat. Ne hagyjuk Orbánnak, hogy ne az EU tagjai maradjunk, a többi formálódó szövetség, számunkra teljesen idegen.
Létrejöttek az aszimmetrikus ellentétek, amelyek szegény-gazdag, fejlett-fejletlen, tudás- alapú-iskolázatlan, információ bőséggel rendelkező, információ szegény, korszerű eszközökkel felszerelt, korszerűtlen, erős, gyenge típusú felekre osztják meg a világunkat.
A korábbi, kiegyensúlyozottnak tűnő világ a maga szimmetrikus-jellegű ellentét-párjaival többnyire átlátható volt. Kiszámítható hadászati és hadműveleti elveken alapuló katonai műveleteket feltételezett. A felkészítés, az információszerzés, a hadsereg építése és a tervezett alkalmazás többé-kevésbé szilárd hadműveleti alapokon állt.
Az aszimmetrikus világban háttérbe szorulnak a hadtudomány klasszikus vívmányai. Az ellentétes érdekű pólusok szembenállása a végsőkig kiéleződik és egymással össze nem mérhető eszközökkel, módszerekkel folytatódik. A globalizáció-ellenes erők célja a másik fél mindenáron történő gyengítése. Sem az alkalmazott eszközökben, sem a választott módszerekben nem tarják magukat a korábban elfogadott normákhoz. Sem jogi normák, sem egyezmények, sem morális megfontolások nem korlátozzák a szándékaikat és a cselekedeteiket. A másik felet ellenségnek nyilvánítják és szent elhatározásuk a befolyásának visszaszorítása, mindenáron történő pusztítása, ha kell öngyilkos merényletek, terrorista akciók árán is.
Az aszimmetria egyik sajátossága, hogy nem csak a védelmi rendszer elemei, a fegyveres és a rendvédelmi erők ellen irányul a küzdelem. Tapasztalatok mutatják, hogy a jövőben mindinkább a civil lakosság kerülhet az elsődleges célpontok körébe. Egyrészt azért, mert az ilyen események jobban magukra vonják a világ figyelmét és vélelmük szerint ezáltal inkább elérhetik terrorista céljaikat vagy érvényt szerezhetnek vélt igazuknak. Lásd a Ukrán városok elleni dróntámadásokat.
Az is a civil lakosság elleni merényletek előtérbe kerülését indokolhatja, hogy a fegyveres és rendvédelmi szervek az ellenük irányuló akciókkal szemben felkészültebbek és egyre alkalmasabbak az efféle támadások kivédésére. A civilek viszont kiszolgáltatottabbak, a mindenkire kiterjedő és állandó védelmük nem biztosítható, és nem ismerik a védelmet szolgáló viselkedési és tevékenységi formákat sem. Felkészületlenek az önvédelemre, sérülékenyek, ebből eredően kisebb a támadó kockázata és súlyosabbak lehetnek a veszteségek. Könnyen hozzáférhető, kis ráfordítás révén pusztítható, „puha” célpontoknak számítanak.
A jövő kihívásai
A fentiekből következtethető, hogy a globális biztonság, létező gondjai máról holnapra nem oldhatók meg. A szembenállás elhúzódásával várhatóan, hosszabb távon kell számolni azzal, hogy a gondok és problémák mentén továbbra is heves kihívások fogják jellemezni világunkat.
Ahogy a világ aszimmetrikusan alakul, úgy a kihívások és a veszélyforrások is azok lesznek. A „kirekesztettek” ott és azzal fognak ártani a környezetüknek, ahol és amivel tudnak.
Nem elhanyagolható összetevője az aszimmetrikus szembenállásnak és küzdelemnek, hogy a fejlett demokráciák számos területen igen sérülékenyek. Számos szolgáltatás, eszköz, vívmány, ami az emberek kényelmét szolgálja, rövid úton az érdekeik ellen fordítható, ha azt „fegyverként” használják vagy megakadályozzák rendeltetésszerű működését.
A terroristák várhatóan a jövőben is mindent megtesznek azért, hogy a legfejlettebb technológiákat – közöttük a tömegpusztító eszközöket – megszerezzék és a pusztítás szolgálatába állítsák.
A terrorista merényleteket a hosszú, alapos tervezési és előkészítési folyamat, a gyors végrehajtás és felszívódás fogja jellemezni. Akcióikat az emberek közt elvegyülve, a tömeget kihasználva, pánikot és félelmet keltve, lehetőleg váratlan helyzetekben követik el. Az akciókba csak a minimálisan szükséges embereket vonják be, ezzel is csökkentve a felderítés lehetőségét és a saját veszteségeket. A szellemi vezérek vagy a szervezők a műveletekben nem vesznek részt, csak áldásukat adják rá és elindítják azok előkészítését.
Amennyiben a „sértettek” megtorlással, terrorral sem tudják elérni céljaikat, különböző válságok kirobbantásához folyamodhatnak. Ez lehet pl. diplomáciai, információs, gazdasági válság, amelyek többnyire fegyvertelen eszközökkel indulnak, az eszkalálódás során azonban fegyveres összeütközésbe is torkolhatnak.
A kihívások kezelésének lehetőségei
Az összes lehetséges kihívási formák rendszerbe foglalása, kezelésük módjának tételes feltárása túlmutat a szerző szándékain és a cikk keretein. Azoknak csak egy része tartozik a védelmi szférához, más részük további szakterületek felelőssége és hatásköre.
A fegyveres erők jövőbeni feladatait és tevékenységi módjait illetően a határozott koncepcióváltás küszöbén állunk. A szemléletváltást mindenekelőtt az alábbi tényezők indokolják:
- a totális szembenállás és az országok közötti háborúk veszélyének megszűntével nincs szükség tömeghadseregekre;
- a szövetségben lévő, az erőforrásaikat összehangoló országok megengedhetik maguknak a kisebb haderőket, azok specializálódását, ügyelve a komplexitás szövetség szintjén történő fenntartására;
- ugrásszerűen fejlődött a felderítés technológiája, ami lehetővé teszi a kihívások keletkezésének időbeni felfedését és semlegesítését még abban a szakaszban, amikor azok viszonylag kis veszélyt képviselnek;
- az újfajta kihívások újszerű alkalmazási és felkészítési módok bevezetését igénylik.
A jövő fegyveres erőinek továbbra is megmarad az alapfeladata: az ország védelmi képességének fenntartása a szövetséges erők beérkezéséig. Ezen túl alkalmasnak kell lenniük határainkon kívüli tevékenységekre. Nevezetesen:
- a jelzett kihívási körzetek műveleti célú felderítésére;
- a kihívás semlegesítéséhez szükséges erő határon kívüli körzetbe történő szállítására rövid időn belül;
- szükség esetén további erők helyszínre szállítására;
- a kihívás erőinek lokalizálására, semlegesítésére a lehető legrövidebb idő alatt;
- a konszolidálási folyamat feltételeinek kialakítására;
- a körzetben békefenntartói feladatok végrehajtására az erre specializálódott erőkkel, a teljes polgári konszolidáció létrejöttéig.
A fentieken túl a haderőnek képesnek kell lennie katasztrófavédelmi, -elhárítási, humanitárius segítségnyújtási és más támogatási feladatokban való részvételre.
Az új koncepció lényegi sajátossága, hogy az ország, a szövetség mindenkor legyen képes időben felfedni a biztonságát, az érdekeit sértő kihívásokat. Legyen kész annak semlegesítéséhez szükséges nagyságú, összetételű és felkészültségű erőt kiállítani és alkalmazni a lehető legkorábbi stádiumban, amikor az a szövetségesekkel együtt még viszonylag kis erők bevonásával kezelhető.
Haderőképességek és integrált felkészítés
Az új típusú haderő az ország védelmén túl, felkészül speciális felderítési, különleges alkalmazási, béketeremtői feladatok végrehajtására civil környezetben. Erői ezen túl alkalmazhatók békefenntartásra, katasztrófavédelemre, humanitárius tevékenység támogatására.
Az új képességek új fegyverzetet, katonai felszerelést és vezetéstechnikai eszközöket igényelnek. A haderő felkészültsége eléri az önkéntes haderő mesteri szintjét, katonái és alegységei képesek a nagyfokú önállósságra, a kiképzésük és a kommunikációs eszközeik révén alkalmasak nemzetközi erők részeként tevékenykedni. Alkalmasak ugyanakkor rendfenntartó és katasztrófa-elhárítási szervezetekkel történő együttműködésre és közös tevékenységre.
A béketeremtés és békefenntartás katonai feladatai jórészt a civil lakosság körében jelentkeznek. A katona képességeiben egyre határozottabb a rendfenntartói igények jelentkezése, a vele együttműködő rendőr tevékenységére pedig a katonai jelleg erősödése lesz a jellemző.
A jövő kihívásainak újszerűsége és összetett jellege azt is jelzi, hogy egy országon belül egyetlen szervezet sem fog rendelkezni a kezelésükhöz szükséges összes képességgel. Pl. nálunk a Rendőrség, amely felelős az országon belül a terrorelhárításért, egyáltalán nem rendelkezik légi-légvédelmi képességekkel. Ezért a jövőben a válságkezelési, a katasztrófavédelmi, a terrorelhárítási feladatok végrehajtása csakis a szükséges képesség egymáshoz rendelésével és összehangolt, aktivizálásával valósítható meg, legyenek azok bármilyen szervezetnél.
Belátható, hogy az ország biztonsága, védelme érdekében a szükséges erőforrásokat több szervezetnél párhuzamosan fenntartani fölösleges és pazarló. Elégséges az arra rendelt szervezetnél egy-egy összetevőjét kialakítani és szükség esetén ezeket összpontosítani. Adódik a következtetés, hogy a különböző elemek egymással összehangolt alkalmazásának előkészítése a felkészítésre és kiképzésre is ki kell, hogy terjedjen. A felkészítésben is keresni kell a célszerűség és a költségcsökkentés lehetőségét, a meglévő párhuzamosságok és hiányosságok felszámolását.
Az új haderőben tehát az alaprendeltetés mellett a béketeremtési és a békefenntartási képességek fognak dominálni. A katonák részt kapnak a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben. Ehhez rendelkezniük kell bizonyos rendvédelmi, határrendészeti felkészültséggel. Változnak a rendvédelemmel szembeni követelmények is. A rendőrnek járatosnak kell lennie az alapvető katonai ismeretek alkalmazásában. Mindkettőjük kell, hogy ismerje a katasztrófavédelemből fakadó feladatokat is. Nyitottak kell legyenek az árvízi mentés, az ipari és természeti katasztrófák következményeinek felszámolása során alkalmazandó ismeretekre.
A kihívások komplex jellege, az együttes tevékenység iránt megnövekedett igény, az együttműködés tehát az integráció irányába viszi a felkészítési igényeket. A felkészítésnek számos olyan területe van, ahol az abban érintett feleknek azonos szemlélettel, ismereti alapokkal, de még inkább közös gyakorlati képességekkel kell rendelkezniük. Ezen túl egy sor eljárási kérdést, alkalmazandó előírást – köztük pl. a jogi alapokat – egyező módon kell ismerniük és alkalmazniuk. Nyilvánvalóan közösek az olyan általános ismeretek, mint pl. az adott térségre vonatkozó katonaföldrajzi leírások és értékelések vagy a polgári felkészítés és a civil-társadalmi kapcsolatok alapjai.
Kézenfekvőnek tűnik az integrált felkészítési keretek fokozatos kialakítása, erősítése. A megvalósítás útja a jelenlegi együttműködési formák minél teljesebb kihasználásától vezethet egy majdani integrált jellegű felkészítésig. A már bevált gyakorlati és módszertani tapasztalatcseréken túl követhetőnek tűnik a közös felkészítő kurzusok levezetése, a kiképzési és oktatási programok egyeztetése, előadók és tananyagok cseréje. Mind nagyobb szerephez juthatnak a közös gyakorlások, a kommunikációs tréningek.
Összegzés
A fenti elemzések tanulságai elégségesnek tűnnek néhány következtetés-jellegű összefoglaló gondolathoz. Nevezetesen:
A globalizáció a jövőnket alakító egyik lényeges tényező. Várhatóan hosszú időszakra határozza meg a világ fejlődésének irányát és menetét, fontos szerepe marad a nemzetközi biztonsági helyzet megnyugtató rendezésben. A globalizáció ugyanakkor megosztottsággal is jár, amelynek velejárója a feszültségek keletkezése, az érdekellentétek felerősödése, újabb veszélyforrások megjelenése. Az új típusú kihívásokat az aszimmetria jellemzi a szembenálló felek, az alkalmazott eszközök és módszerek vonatkozásában.
Az új típusú veszélyforrások kezelésében ismét nagyobb szerepet kaphatnának az utóbbi időben erőtlenné váló békés eszközök. Lehetőséget kellene keresni és találni az erőszak és a terror táptalajának számító szegénység, iskolázatlanság, a vélt vagy valós igazságtalanságok csökkentésére. A diplomáciai eszközök mellett határozottabban kellene jelentkeznie a társadalmi-gazdasági fejlődés támogatásának. A kiegyensúlyozottabb fejlesztés, a termelés és fogyasztás terén elmélyülő különbségek mérséklése, a gazdasági segélyek kedvező hatással lehetnének a nemzetközi biztonság elmérgesedő gócaira, szerepet kaphatnának a megelőzésben éppúgy, mint a katonai eszközökkel csak részben kezelhető válságok megoldásában.
Az átalakuló biztonság, az újszerű kihívások új szemléletű haderőfejlesztést indokolnak, amely a haderő valamennyi lényeges területét érinti. Meghatározó szempontja a szövetségi keretek és célok vállalása. A haderő alapfeladatai mellett a jövőben nagyobb hangsúlyt kapnak a béketeremtés, a békefenntartás és a humanitárius segítségnyújtás szövetségi keretekbe illesztett feladatai, valamint a hazai természeti, ipari katasztrófavédelmi feladatokban való részvétel. Előtérbe kerül az időben történő beavatkozás a veszélyeztetés keletkezésének helyszínén, ami sajátos képességek kialakítását teszi indokolttá. A válságok kezelése komplex jellegű tevékenységet igényel.
A haderő átalakításának szerves része a felkészítés és kiképzés korszerűsítése. Követelményei és szempontjai között megjelennek az új típusú veszélyeztetés kezeléséhez szükséges, integrált jellegű szemlélet és felkészültség erősítésének tényezői. A veszélyeztetés kezelésében érintett erők kölcsönösen kell, hogy rendelkezzenek a katonai, a rendvédelmi és határrendészeti, valamint a polgári védelmi és katasztrófavédelmi feladatokhoz nélkülözhetetlen ismereti és jártassági alapokkal. Eredményes tevékenységüknek egyik lényeges feltétele a közös feladatok igényeihez igazodó, integrált jellegű felkészítés.

0 hozzászólás