Alapvetés

A Normális Magyarországért Mozgalom elvi, erkölcsi alapvetései

Szolidáris demokrácia

  • Preambulum 

A globális válság, amelyben ma élünk egy rendszerválság, a neoliberális fejlődési modell válsága. Egyszerre társadalmi, gazdasági, pénzügyi, energetikai, klíma és élelmiszerválság, amely elsősorban a foglalkoztatásra és a természeti környezetre, de összességében a társadalom minden szintjére negatív hatással van. 

Magyarország ennek hatására, valamint a jelenlegi kormány megosztó és korrupt társadalom- és gazdaságpolitikai lépéseinek következtében ma mély és összetett válságban van. Ahhoz, hogy kijussunk ebből a válsághelyzetből, és újra a régió élmezőnyébe tartozó, összetartó, igazságosan gyarapodó, szolidáris közösség otthona lehessen hazánk, ahhoz a lehető legerősebb választói felhatalmazással végrehajtott változások sorozatára van szükség.

A neoliberális, monopolkapitalista rendszer válságából a szolidáris demokrácia rendszerével kell kiutat keresni. Radikális változtatásokra, egyenjogúságra, környezetileg fenntartható és tisztességes megélhetést biztosító, szolidáris társadalmi rendszerre van szükség.

A pénzügyi mechanizmusokat egy ilyen új gazdasági rend kiépítésének szolgálatába kell állítani, és demokratikus kontrollnak kell alávetni. Változtatni kell a termelés és a fogyasztás, valamint az újraelosztás rendjén is. Újra kell gondolni az állam szerepét nemzeti és nemzetközi téren egyaránt. Demokratikus, népi ellenőrzés alá kell vonni az államot. Mindehhez természetesen szorgalmaznunk kell a nemzetközi kereskedelmi rendszer átalakítását, és az Európai Unión belül új együttműködési alapokra kell helyezni „Észak és Dél, Kelet és Nyugat” kapcsolatát.

A fennálló társadalmi rend radikális megváltoztatásának kulcsa egy széles, sokszínű társadalmi szövetség létrehozása és működtetése. A szövetségbe be kell vonni a polgárokat, civil szervezeteket, -mozgalmakat, szakszervezeteket, a munka világának minden rétegét.

A 2022-es választás több mint politikai erők szokványos megmérettetése. A következő választás meghatározza számunkra, de leginkább utódaink számára a jövő alakulását.

A kormány leváltása szükséges, de nem elégséges feltétele Magyarország felvirágoztatásának. Le kell bontanunk – az elmúlt évtizedben, váratlan erőszakossággal kiépült rezsimet is, melynek működtetésén keresztül a hatalom mai birtokosai akkor is befolyásuk alatt tarthatják az országot, ha a választók többsége megfosztja őket hatalmuktól. Ehhez a változást akaró polgárok, és az őket képviselő társadalmi- és politikai szervezetek minden korábbinál szélesebb, teljes összefogására van szükség!

Ahhoz, hogy Magyarországon a normális politizálás olyan új korszaka kezdődhessen, amely épít a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak tanulságaira, és a korábbinál erősebb jogállami és kulturális garanciákat nyújt a rezsimépítő, hatalomkoncentráló törekvésekkel szemben, arra van szükség, hogy a változtatást akaró demokraták közös alapértékekben egyezzenek meg. A hatékony választói összefogás a demokraták párbeszédével kezdődik, melynek feltétele, hogy a felek tiszteljék egymást, ne legyenek egymással szemben rendezetlen politikai, erkölcsi adósságaik, illetve kölcsönösen tisztázzák viszonyukat a rendszerváltoztatás utáni évtizedekhez, a modern, szabad Magyarország történetének ahhoz az első fejezetéhez, melyet a magyaroknak végre le kell zárniuk.

A múlt lezárásához elengedhetetlen, hogy mindannyian szembenézzünk saját szerepünkkel is az elmúlt 30 év, a mostani kormányzat, és az azt megelőző 8 év alakulásában. Mindannyiunknak el kell készítenünk az elmúlt időszak személyes leltárját. Le kell vonnunk a rendszerváltoztatás utáni harminc év tanulságait, be kell ismernünk a hibáit és meg kell vallanunk a bűneit is!

Egy normális, európai Magyarország megteremtése érdekében el kell vetni a rasszizmust, és mindennemű diszkriminációt.

Közös dolgaink rendezése nélkül csak a múltat élnénk újra, a tegnap hibáit követnénk el megint, ahelyett, hogy – tanulva belőlük – rendbe tennénk végre a jelent, és évtizedekre megalapoznánk ennek a tehetséges, sokra hivatott nemzetnek a jövőjét. 

Mi, a Normális Magyarországért Mozgalom tagjai készek és képesek vagyunk a szembenézésre, a demokrata hazafiak közötti közös alapértékek megtalálására. Készek és képesek vagyunk arra, hogy szövetségeseinkkel együttműködve véghezvigyük azoknak a változásoknak a sorozatát, amelyek után hazánk olyan ország lehet, amilyenné a benne élők tehetsége, szorgalma és hazaszeretete teheti.

  • Szolidáris demokrácia

  • Alkotmányos jogállam

Politikai kultúránk elzüllése, közéletünk válsága az alkotmányos és demokratikus alapértékek folyamatos megkérdőjelezésével kezdődött.  A jelenlegi hatalom kezében a jog egyre inkább a kormányzat, az állam eszköze a polgárral szemben, ahelyett, hogy a polgárt védené az állam túlhatalmától.

A mi feladatunk, hogy közösen újjáépítsük a plurális, alkotmányos jogállamot Magyarországon, és ezzel létrehozzuk a szabad és egyenlő méltóságú magyar állampolgárok közösségét.

A jelenlegi kormánytöbbség a jogalkotási tevékenységével, és a független állami intézmények pártkatonákkal, egypárti delegáltakkal való feltöltésével frontális támadást intézett a mindenkori hatalom jogállami korlátai ellen.

Alapvető feladatunk a fékek és ellensúlyok rendszerének helyreállítása. Célunk egy olyan politikai rendszer kialakítása, amely megakadályozza, hogy bizonyos politikai erők kizárólagos hatalomra tegyenek szert a társadalmi élet (gazdaság, kultúra, oktatás, tudomány stb.)  valamennyi területén, s amely biztosítja a többségi álláspont érvényesülése mellett a kisebbségi érdekek és szempontok figyelembevételét is. Ennek során azonban nem eshetünk abba a hibába, hogy ellentétes politikai előjellel, de ugyanúgy pártkatonákat és egypárti delegáltakat választunk a független intézmények élére.

Véget kell vetni a zsákmányszerző politikai gondolkodásnak Magyarországon. A köztársaság és a jogállam alapértékei iránti lojalitást többé nem írhatja felül a pártpolitikai hűség.

Az Alaptörvény a következő kormányok kezét egy sor kétharmados törvénnyel tudatosan meg kívánja kötni.  Az adó-,  nyugdíj- vagy családpolitikát egy parlamentáris demokráciában az alakíthatja, aki a választóktól erre felhatalmazást kap, ezért elfogadhatatlan, hogy a reményeink szerint ellenzékbe szoruló, jelenlegi kormánypártok támogatása nélkül ezekben a kérdésekben egy következő kormányzat ne tudja érvényesíteni az elképzeléseit.

Ezért felhatalmazást kell kérni a választóktól az új Alkotmány elkészítésére. Az Alaptörvény hatályon kívül helyezését követően, az új Alkotmány elfogadásáig, és népszavazással történő megerősítéséig az 1989. október 23-án kihirdetett III. Köztársaság ideiglenes Alkotmánya lép életbe.

A mai államok többsége plurális, demokratikus, alkotmányos jogállam, amely biztosítja az állampolgárok egyre bővülő jogait, egyre több és jobb közszolgáltatást nyújt. A polgári demokratikus államok alkotmányos jogállamok, és a jogállam a hatalom önkorlátozását jelenti, valamint feltételezi az állampolgári jogok garanciáját, és e jogok megvalósíthatóságának állami biztosítását is. Tehát az államra nem csak az jellemző, hogy van írott alkotmánya, hanem ténylegesen biztosítja az egyre bővülő emberi jogokat. Biztosítja nemre, fajra, nemzetiségre vagy vallásra való tekintet nélkül a jogi egyenlőséget, és a törvény előtti egyenlőséget. Egyre jobban előtérbe kerül az esélyegyenlőség kiegyenlítése.

Az új korszak jogi-politikai kereteinek kialakítása ugyanakkor csak jogállami eszközökkel valósulhat meg, hiszen semmilyen cél nem szentesíthet olyan eszközöket, amelyek ellentétesek a demokratikus eszményekkel, jogállami hagyományainkkal.  Szükségesnek tartjuk azt is, hogy lehetővé tegyük az új korszak alkotmányos kultúrájának népszavazással történő megerősítését.

  • A jogállam helyreállítása

Az elmúlt évtizedben az alapvető jogok védelmének szintje drámaian csökkent Magyarországon. A sajtó megfélemlítését célzó médiaszabályozást, az egyházak közötti politikai alapú válogatást, a gazdasági és szociális jogok kiüresítését, a visszaható hatályú jogalkotást csupán csak tetézte a választói jogról szóló törvények átírása.

Helyre kell állítani az alapvető emberi jogok európai szintű védelmét és az Alkotmánybíróság hatáskörét!

Az államnak magának is részt kell vállalnia a plurális, szabad, és a hatalmat ellenőrizni képes sajtó működési feltételeinek megteremtésében.

Magyarországon újra érvényt kell szerezni a magántulajdon és a szerzett jogok alkotmányos védelmének, helyre kell állítani a munkavállalói jogok törvényes garanciáit és az érdekegyeztetés hatékony intézményrendszerét.

A kormányváltás után kiépülő új jogállamban nem válhat normává az indokolás nélküli felmondás, vagy a sztrájkjog indokolatlan korlátozása, ezért újra olyan Munka Törvénykönyvét kell írni és érvényesíteni Magyarországon, amely a munkavállalók jogait is védi, nem csak a munkáltatókét.

A jogállamiság rendszerét a rendszerváltáskor lefektetett alapokon kell újjá építeni. A fékek és ellensúlyok rendszerét, az új alkotmányos kultúrát azonban – az elmúlt két évtized tapasztalatai alapján – meg is kell erősíteni. Mindez csak és kizárólag jogállami eszközökkel történhet, ezért ezen a ponton szükséges külön is hangsúlyozni a változást akaró demokraták széles összefogásának fontosságát. Ez ugyanis megkérdőjelezhetetlen felhatalmazást képes adni az új korszak első kormánytöbbségének ahhoz, hogy Magyarországot visszavezesse leghaladóbb alkotmányos hagyományaihoz.

 

  • Szolidáris Európa

Európa és az euro-atlanti szövetségi rendszer hazánk biztonságának záloga. Magyarországot érték- és érdekközösség köti Európához, illetve az egész euro-atlanti térséghez. Csak Európában lehetünk sikeres nemzet. Kelet helyett Nyugatra tekintünk, a sikeres és szerencsésebb európai nemzetekhez akarunk felzárkózni. Magyarország helye nem a periférián, hanem a centrumban van. Érdekalapon természetesen együtt kell működnünk más államokkal is, de a nemzeti becsülettel ekkor sem kufárkodhatunk.

Magyarország alapvető nemzeti érdeke, hogy Európa sikeres legyen, és benne mi is azok lehessünk. Ez a közös nemzeti érdek összeköt mindannyiunkat.

Az Európai Unión belül a fő célunk a nemzeti érdekek érvényesítése, ehhez értelmes konfliktusokat is érdemes felvállalni. Ez azonban csak akkor lehet sikeres, ha a felelőtlen vagdalkozás, a szövetségeseinkkel szemben folytatott, belpolitikai célú harc folytatása helyett az erős, tiszteletet  adó, de kulturált érdekérvényesítést tűzzük ki célul.

  • Önkormányzatiság

Magyarországon a politika és a politikusok hitelessége, a polgároknak az államba vetett bizalma rémisztő mértékben sérült a rendszerváltoztatás utáni három évtizedben.  Mindennek legnagyobb részben az volt az oka, hogy a polgárok számtalan alkalommal voltak kénytelenek azzal szembesülni, hogy nem bízhatnak a politikusok szavában, a pártok ígéreteiben, de még az állam hivatalos közléseiben, jogkövető magatartásában    sem. A hétköznapi hazugságok, a kisebb és nagyobb csalások, ügyeskedések és szabályszegések az életünk szerves részévé váltak az elmúlt két évtizedben, mindezt pedig a politikai elit hazugságai és következmények nélkül maradó normasértései bátorították és igazolták. Ahhoz, hogy az állam és polgára, a politikus és választója közötti bizalmat újraépítsük, olyan politikai kultúrára van szükség, amelyben a becstelen, tisztességtelen vagy törvénytelen politikusi szavaknak és cselekedeteknek világos, elkerülhetetlen következményei vannak, a politikai elit az erkölcsi normák, és a törvények betartásában mutat példát a társadalomnak, nem pedig azok megkérdőjelezésében.

A politikai és gazdasági elitek erkölcsileg megkérdőjelezhető tevékenysége vezetett ahhoz a káros társadalmi meggyőződéshez, hogy Magyarország a folyamatos normaszegések országává vált. Ez a bizalmatlanságra épülő környezet szükségszerűen ásta alá az adómorált és általában a szabálykövető magatartást.  

Szükség van továbbá arra, hogy elsősorban helyi, de országos szinten is az állampolgári aktivitás, a részvételi demokrácia eszközei – a választások közötti időszakban is – erősebbek legyenek.  Mindez jelenti az állami működés átláthatóságát, a polgárok és érdekképviseleti szervezeteik nagyobb bevonását a döntés-előkészítésbe, de a népi kezdeményezés és a népszavazás lehetőségének kitágítását is. Nem lehet sikeres az a demokrácia, amit a polgárai nem éreznek magukénak.

Hiszünk abban, hogy a helyi közösség saját ügyeiben helyben kell  dönteni.

Az esztelen kormányzati centralizáció nem eredményez magasabb szolgáltatási színvonalat, csak felesleges bürokráciát hoz helyette. Helyre kell állítani ezért az önkormányzatok autonómiáját. A korábbinál hatékonyabban, de újra érvényesíteni szükséges az önkormányzatiság eszméjét. A járásokat a kormányzati alárendeltségből az érintett települési önkormányzatok irányítása alá célszerű helyezni. Így a járásoknak elsődleges szerepe lehet a közszolgáltatások szervezésében, az állami szerepvállalásra pedig csak különleges helyzetekben lehet szükség.

  • Átláthatóság, civil kontroll

A polgárok az államot sokszor a korrupciós érdekek fogságába került szervezetnek látják. A politika iránti bizalom helyreállításához ezen a területen is áttörést kell elérni.

Ennek egyik hatékony eszköze lehet, hogy az állam működése, a közpénzek felhasználása felett – törvény által garantált és érdemi – nyilvánosságot és civil kontrollt biztosítsunk. Az állami, és önkormányzati működés átláthatósága érdekében az információszabadság területén további előrelépésre van szükség. Ehhez egyre több, az állami és önkormányzati működésre vonatkozó információt, közérdekű adatot automatikusan és kötelezően az interneten kell közzétenni.

Az üzleti titokra, banktitokra, államtitokra és más titkokra vonatkozó lehetőségeket érdemben szűkíteni kell, a titokká minősítés elleni jogi fellépés lehetőségét meg kell teremteni. A magyarországi korrupció egyik fő okát szinte mindenki a megoldatlan pártfinanszírozásban látja. A demokrácia működtetésének forrásait – akár átmenetileg népszerűtlen intézkedésekkel is – legálisan kell biztosítani, ugyanakkor világossá kell tenni, hogy a korrupció pártfinanszírozási célja senki számára nem nyújt védelmet a jogi felelősségre vonás alól.

A korrupció másik melegágya a közbeszerzési eljárások átláthatatlan rendszere. Biztosítani kell a közbeszerzési pályázatok, ajánlatok és szerződések teljes nyilvánosságát. A közbeszerzés szabályozását a korrupciós kockázatok kiszűrése érdekében módosítani kell. Az ügyeskedések lehetetlenné tételével minden esetben a legkedvezőbb ajánlatnak kell nyernie.

Az állami vagyon, mindenekelőtt a termőföld és vizeink hasznosítása során sincs helye a titkolózásnak. Teljes átláthatóság mellett történhet csak a pályáztatás.  A korábbi jogsértéseket a jogállami garanciák mellett orvosolni kell.

  • Nemzet, haza, család 

A hazai közállapotok régóta változásért kiáltanak. Magyarország kettészakadt, a nemzet megosztott. A szekértáborok háborúinak meghaladásával új nemzeti egységet kell létrehoznunk. Előbb vagyunk magyarok és európaiak, mint ilyen vagy olyan világnézetű, politikai meggyőződésű polgárok. A nemzetből senkit nem lehet kirekeszteni, vagy kiátkozni. Politikai ellenfeleink ugyanúgy részei ezen közösségnek, mint mi magunk. Magyarságunk összeköt minket, nem pedig elválaszt. Nemzetünket a huszadik században számos csapás érte.  A történelmi Magyarország felbomlása után Trianon igazságtalanságát kellett, és kell mind a mai napig megélnünk, azután a jobboldali és baloldali totalitárius rendszerek hurcolták-, nyomorították-, gyilkolták meg polgártársainkat.

Fellépünk minden olyan törekvés ellen, ami az áldozatok emlékét meggyalázza!

Nem feledjük, hogy a jogsértések elkövetői nem egy esetben éppúgy magyarok voltak, mint azok elszenvedői. Erkölcsi kötelességünk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk e testvérgyilkosságokra, hiszünk ugyanis abban, hogy az oktatás és az új nemzedékek nevelésének legfontosabb feladata éppen az, hogy e nemzeti tragédiák soha többé ne történhessenek meg. A történelmi traumák feldolgozásához csak az emlékezésen, a bűnvalláson és a múlt – közmegegyezésen alapuló – lezárásán keresztül juthatunk el. Éppen ezért nem halogathatjuk tovább azt sem, hogy az állambiztonsági iratok nyilvánosságában is áttörést érjünk el.

Tudatában vagyunk annak, hogy az anyaországban élő magyarokként felelősséget viselünk a határon túli magyarok sorsáért. A legtöbbet ugyanakkor azzal ártunk nekik, ha a magyar belpolitikai küzdelmekbe próbáljuk bevonni őket. Nem nekünk kell eldönteni, hogy ki a jó és ki a rossz kisebbségi magyar. A saját életükre nézve nekik kell a döntéseiket meghozni, ezeket pedig a magyar államnak kötelessége támogatni.

Magyarországnak kötelessége, hogy kifejezze az elszakított országrészeken élő magyarokkal való nemzeti összetartozását. A kettős állampolgárság jogintézménye – két évtized méltatlan vitái, bűnösen feltett kérdései és hibásan megadott feleletei, valamint újabb problémákat okozó megoldásai ellenére is – új fejezetet nyitott a nemzeti összetartozás kérdésében. A határon túl élő magyarok újabb jogfosztása ezért nem lehet célja egy új politikai korszak megalapozását akaró választói összefogásnak. Ugyanakkor jogi, politikai garanciákat kell találnunk arra, hogy az új közjogi helyzet ne járjon együtt az anyaországi politikai viták exportálásával, beszüremkedésével a határon túli magyarság életébe. A nemzethez tartozás kulturális, nyelvi, történelmi, földrajzi, érzelmi és nem utolsósorban gazdasági sorsközösség is.  A sorsközösségi kapcsolat eltérő szintje sokszor akaraton kívüli adottság, de tény, amely eltérő helyzeteket eredményezhet.

Büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk. Büszkék vagyunk a történelmünkre, a kultúránkra és a sikereinkre.  Éppen ezért fájdalmas érzés a számunkra megtapasztalni azt, hogy Magyarország elszigetelődik a világban, hogy szégyenkeznünk kell a kormányunk miatt. Sajnos, fiatal honfitársaink jól képzett és vállalkozó kedvű tagjai közül aggasztóan sokan az országon kívül keresik és találják meg a boldogulásukat.

Ez így nem mehet tovább!

Magyarország a szülőföldünk, a hazánk. Jogunk van hozzá, hogy itt boldoguljunk, és itt legyünk boldogok. Fontos, hogy ne csak a múltunk, de a jövőnkbe vetett hit is ide kössön minket. Vissza akarjuk kapni a hazánkat, a közös jövőnkbe vetett hitünket, a reményünket!

Nem olyan országot akarunk magunknak és a gyermekeinknek, unokáinknak, ahová egyszer talán érdemes lesz visszatérni, hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenekülni.

A magyarság aggasztóan fogy. Egyre kevesebb gyermek születik, soha olyan kevesen nem voltunk, mint ma. Ezt a folyamatot le kell lassítani, meg kell állítani, vissza kell fordítani. Ez a legelemibb nemzeti érdekünk! Ezzel ellentétesen cselekszik az, aki választói felhatalmazásával visszaélve különbséget tesz gyermek és gyermek, család és család között.

A társadalom minden olyan egysége, amely családként funkcionál, méltó a közösség támogatására. A családon belüli erőszakkal szembeni védelem pedig mindenkit megillet. Az nem múlhat senkinek a gyermekvállalási hajlandóságán vagy képességén. Olyan társadalmat akarunk építeni, amelyben a nők nem kényszerülnek választani a szakmai pályafutás és az anyaság között, mert mindkettőre vállalkozhatnak anélkül, hogy azzal le kellene mondaniuk életük másik fontos céljáról.

Hiszünk abban, hogy a nők esélyegyenlőségének megteremtése az élet minden területén, így – a többi között – a munkaerő-piacon is, a leghatékonyabb eszköz az állam kezében annak érdekében, hogy Magyarországon újra több gyermek születhessen.

Összetartozásunk elsősorban nemzeti kultúránkban nyilvánul meg. Büszkék vagyunk nemzeti kultúránk sokszínűségére. Hisszük, hogy e kultúrát alkotó változatos törekvések mindegyike teremtő módon járulhat hozzá közös nemzeti identitásunk megőrzéséhez, függetlenül attól, hogy a határon innen vagy túl, a múltban, vagy a jelenben keletkeztek-e. Sőt attól is függetlenül, hogy a hagyományok nevében vagy azokkal vitatkozva szólalnak-e meg, és hogy milyen világnézetű, vallású, nemű és származású honfitársunk alkotásából táplálkoznak.

A közéletünket ma jellemző kultúrharcra nincs sem ok, se szükség!

A nemzet kultúráját senki sem határozhatja meg erővel, hatalmi szóval. Mi olyan politikát képviselünk, amely érti és büszke arra, hogy a magyarságon belül számtalan egymás mellett élő, egymást gazdagító és ösztönző kulturális törekvés van jelen, amely mind együtt alkotja nemzeti kultúránkat.

  • Szolidáris társadalom

  • Esélyteremtő oktatás

A jelenlegi kormányzat a készségalapú közoktatás és szakképzés, valamint a széles körben elérhető felsőoktatás visszafejlesztésével, az egyetemi autonómia semmibe vételével Magyarország jövőjét  veszélyezteti.  A  bevezetett  oktatási intézkedések a társadalom felső rétegeinek érdekeit szolgálják.  Azokét,  akik  saját  zsebből  is  magas színvonalú  oktatást  tudnak  gyermekeiknek biztosítani.  

A mindenki számára hozzáférhető, jó minőségű, verseny- és piacképes tudást adó oktatási, szakképzési rendszer kínálhatja az egyik leghatékonyabb felemelkedési csatornát a magyar társadalomban is.

Az egyenlő méltósággal és az esélyegyenlőséggel összeegyeztethetetlen a szegregált oktatás, ezért az ilyen gyakorlatot fel kell számolni Magyarország minden szegletében. Jó iskolákkal és taníttatással minden gyermek esélyt kaphat arra, hogy kitörjön a szüleitől öröklött helyzetéből, tisztes középosztályi életet biztosíthasson önmagának és a családjának, gyarapítva ezzel végső soron Magyarországot is.

Az  oktatási  rendszer  átgondolt,  ciklushatárokon átívelő  fejlesztése  vezet  a  tudásalapú  közösség  és gazdaság  megteremtéséhez  is,  amelyben kiszámíthatóan  növekszik  a  munkahelyek  száma, illetve  a  már  meglévő álláshelyek  nagyobb biztonságban  lehetnek  –  például  a  nemzetközi gazdasági válságok hatásaival szemben.  Magyarországnak olyan oktatási rendszerre van szüksége, amely a fiatalokat a nemzeti hagyományok és kultúra, illetve a klasszikus európai műveltség elsajátítása mellett digitális írástudással, a modern életvezetéshez szükséges gazdasági alapismeretekkel és az öntudatos, szabad polgári léthez szükséges jogi-politikai műveltséggel is felvértezi.

Ezek biztosításában nagyobb az állam felelőssége a hátrányos helyzetben levő gyermekek esetében, hiszen ők az induló helyzetből fakadó nehézségeiket nehezebben tudják leküzdeni, ez pedig az egész társadalom számára veszteség.

A felsőoktatásba járó fiatalok számát mindezért nem csökkenteni, hanem növelni kell: minden társadalmi réteg számára képességei és nem anyagi helyzete szerint kell elérhetővé tenni a diploma megszerzésének lehetőségét. Elfogadhatatlan, hogy csak a jól kereső szülők gyermekei juthassanak be a közgazdász- vagy jogászképzésre.  

A felsőoktatás terheinek viselésében az államnak, az üzleti szférának és az egyénnek is igazságos és ésszerű arányú felelősséget kell vállalnia. 

  • Szolidáris Magyarország

Ma Magyarországon nagyon sokan érzik úgy, hogy a leszakadás, az elszegényedés, a nehezen megszerzett egzisztencia elveszítése fenyegeti őket. Számukra a legfontosabb állami feladat az, hogy a gazdasági növekedést lenullázó kalandor gazdaságpolitika helyett egy kiszámítható, munkahelyek teremtését ösztönző, a megszüntetésüket megakadályozó kormányzati magatartás érvényesüljön. Ez azonban önmagában nem elegendő. Folyamatosan változó világunk gyors és szüntelen alkalmazkodást kíván meg, amire a társadalom felső egyharmada magától is képes, míg a többieknek mindehhez aktív állami segítségre van szükségük. 

Az előrejutás, a leszakadás elleni védekezés egyéni, családi erőfeszítést is igényel, de ehhez – elsősorban szolgáltatások nyújtásával – a közösségnek is támogatást kell adnia. Mindehhez a társadalom – az adórendszer progresszív elemein keresztül – nagyobb arányú hozzájárulást várhat el tehetősebb tagjaitól, mint azoktól, akiknek elvitathatatlan szükségük van az állam, a közösség támogatására.

A jó kormányzás gyakorlata – támaszkodva a társadalom egészének belátáson alapuló támogatására – képes lehet újranyitni az ún. mobilitási csatornákat, megakadályozni azt, hogy a közösség tagjai akaratuk ellenére kihulljanak a szolidaritás kötelékéből, sőt biztosíthatja az újrakezdés esélyét is az azt igénylő honfitársainknak. A szolidaritás ugyanis nem kegy, hanem felelősség egymásért és kölcsönös tisztelet egymás iránt. A fent lévők kötelező felelőssége a lent lévőkért, ezzel párhuzamosan pedig az alulra születettek vagy az oda lecsúszottak felelőssége a közös célokért.  Így teremthető meg egy olyan szolidáris Magyarország, amelyben a közösség minden tagjának nehezebb lecsúsznia, de könnyebb felemelkednie.

  • Egyenlőség,  emberi  méltóság 

Az emberi lét alapvető feltételeit mindenki számára biztosítani kell. Az éhezés, a fagyhalál és a hajlék nélküliség a 21. században éppúgy nem elfogadható, mint az, hogy akárcsak egyetlen magyar gyermek is éhesen menjen iskolába  vagy  feküdjön  le  a  nap  végén.  Ennek feltételeit a közösségnek kell biztosítania: a magyar állam nem feledkezhet meg egyetlen polgáráról, a magyar állam nem mondhat le egyetlen gyermekről sem.

Az egész közösség érdeke, hogy ne legyenek reményvesztett tagjai.  A mélyszegénységben élőknek állami esélyteremtés kell már ahhoz is, hogy érezzék, érdemes erőfeszítést tenniük az előrejutásukért. Azért, hogy maguk vagy legalább a gyermekeik számára a kitörés lehetőségét biztosítsák.  Ilyen erőfeszítést joggal várhat el a közösség, de az nem lehet öncélú, büntető jellegű.

A magyar társadalom fenntartható fejlődésének sorskérdése a magyarországi romák sikeres integrációja, bevonása a közösség életébe. A magyar társadalom erkölcsi és gazdasági érdeke is az, hogy a hátrányos helyzetű roma honfitársaink tömegei egy nemzedéken belül – minden tekintetben – felzárkózzanak a többségi társadalomhoz. Ezen felzárkózási folyamat felgyorsításában, sikerre vitelében az államnak megkerülhetetlen felelőssége van.

  • Szolidáris nemzedékek     

Magyarország minden     polgárának joga van az emberhez méltó öregkorhoz, és a közösség minden tagjának joga van ahhoz, hogy nyugdíja a tudásával, szorgalmával és korábbi öngondoskodásával arányos legyen. A kiszámítható időskor biztosításához az aktív és inaktív nemzedékek közötti együttműködésre van szükség. Amikor a hatalom mai birtokosai magyarok százezreinek a magán megtakarításait elkobozták, államosítva a magánnyugdíj-pénztárak vagyonát, akkor azzal nemcsak súlyos, a munkahelyteremtő befektetőket elriasztó normasértést követtek el, de egyúttal felmondták az aktív és inaktív nemzedékek közötti közmegegyezést is. Ez a lépés pedig súlyosan veszélyezteti a nyugdíjrendszerünk fenntarthatóságát. A nemzedékek közötti együttműködést ezért a változást akaró erőknek újra meg kell erősíteniük Magyarországon.

  • Szolidáris gazdaság 

  • Megbízhatóság és gazdasági felzárkózás

Magyarország ma leszakadóban van régiós versenytársaitól, a gazdasági növekedés lehetőségei szűkülnekextenzív erőforrásai kimerülőben vannak, egyre  távolabb  kerül  az  európai centrumhoz való gazdasági felzárkózás. Az állandó és értelmetlen, a nemzeti érdekeinket sértő gazdasági „szabadságharc” helyett az országnak békés, kiszámítható fejlődésre van szüksége. Ehhez elengedhetetlen a bizalom helyreállítása, mert e nélkül sem a hitelezés nem indul újra, sem új befektetések nem érkeznek Magyarországra, miközben a vállalkozó kedvű, jól képzett munkavállaló szabályosan menekül a saját hazájából. A bizalom jelenti egyfelől a felelős, kapkodástól mentes fiskális politikát, ami nem ad hoc megszorításokkal, egyszeri tételekkel teremti meg a költségvetési egyensúlyt.

Tartós és kiszámítható gazdasági növekedés csak akkor lesz, ha a foglalkoztatás tényleges bővülése mellett a hangsúly a valódi új, értékteremtő munkahelyek létrehozására tevődik át. Ehhez egyfelől  növelni kell a kis-  és  közepes  vállalkozások üzleti  hatékonyságát és versenyképességét. A lehetőségeit javítani kell a  hitelezés beindításával, a fejlesztési források biztosításával, a piacra jutási lehetőségeik bővítésével, másfelől pedig a mezőgazdaság és az élelmiszeripar munkaigényes alágazatait előnyben kell részesíteni.

Magyarország gyarapodásának zálogát a magántulajdon védelmén alapuló, szolidáris piacgazdaságban látjuk. A gazdaság fejlesztése, a verseny erősítése mellett az államnak érdemi feladata van a monopol helyzetek felszámolásában, a monopóliumok és a közszolgáltatók feletti piacfelügyeleti kontroll, illetve fogyasztóvédelem működtetésében is. 

Nem elüldözni kell Magyarországról a külföldi szolgáltató vállalatokat, hitelt nyújtó bankokat, hanem tisztességes versenyre szorítani őket! Magyarországnak és a magyar családoknak, illetve vállalkozásoknak ugyanis nem az az érdeke, hogy az állam fölszámolja a piacgazdaság sikeres működtetéséhez szükséges bizalmat, hanem az, hogy a piaci folyamatokat szabályozza, azokat az igazságosság és közösségi érdek szempontjait érvényesítve tartsa mederben.     

  • Fejlesztéspolitika 

A fejlesztéspolitikának a gazdasági fejlődés, a nemzet felzárkóztatásának célját kell szolgálnia. Uniós tagságunk történelmi lehetőség arra, hogy hazánk felzárkózzon Európa fejlettebb, sikeresebb feléhez, de arra is, hogy Magyarország szociálisan és gazdaságilag leszakadóban lévő egyik fele csatlakozzék, az ország sikeresebb, gyarapodóbb másik feléhez.  Különösen sürgető ez hazánk leghátrányosabb helyzetű kistérségeivel kapcsolatban, amelyek felzárkóztatása egyaránt erkölcsi parancs és nemzeti, gazdasági érdek a számunkra.

A következő 2020-2027. hétéves uniós fejlesztési ciklusban ezért a források döntő részét a hazai kis- és közepes vállalkozások foglalkoztató- és versenyképessége növelésére, a leszakadó  térségek  gazdasági,  foglakoztatási felzárkóztatására, a környezet és klimavédelemre  illetve  általában  a vidék népességmegtartó  képességének erősítésére valamint – világos prioritásokat  kijelölve  –  a tudásalapú  társadalom  és  a  környezettudatos közösség kialakítására kell felhasználnunk.

A rossz magyar foglalkoztatási helyzet egyik fő oka a szakképzetlen munkavállalók alacsony elhelyezkedési aránya, illetve a közoktatási és szakképzési rendszer esélyegyenlőtlenséget konzerváló hatása.

A foglalkoztatás bővítéséhez elengedhetetlen az oktatásba és képzésbe való nagyobb arányú befektetés. A gazdaságfejlesztési célú forrásokat emellett a kkv-k üzleti lehetőségeinek, jövedelemtermelő képességüknek a javítására, illetve a mezőgazdaság munkaigényes ágazatainak fejlesztésére kell nagyobb arányban fordítani. 

Ahhoz, hogy Magyarország sikeresen állja meg a helyét a nemzetközi versenyben, a hagyományos magyar értéknek számító innováció és kreativitás gazdasági kihasználására is szükség van. A fejlesztési források felhasználásával a hazai felsőoktatási és kutatói rendszerhez kapcsolódó, valós gazdasági értéket teremtő kutatás-fejlesztési tevékenységet is támogatni kell.

Ahhoz, hogy – a döntően az európai adófizetők hozzájárulásából származó – forrásokat társadalmi- gazdasági felzárkózásunk érdekében a lehető leghatékonyabban használjuk fel, meg kell erősítenünk az intézményrendszer szakmaiságát, térségi gazdasági – foglakoztatási stratégiai szempontokat kell bevonnunk a döntéshozatalba, ezáltal is nagyobb érvényt szerezve a szubszidiaritás elvének és követelményének. 

A következő évtizedek egyik nagy kihívása lesz az ország számára az energia. Mind a lakosság, mind pedig a vállalatok energiahatékonyságát növelni kell ahhoz, hogy a rezsiköltségek alacsonyabbak, a magyar termékek és szolgáltatások versenyképesebbek legyenek.

Új energiastratégiára van szükség, amely a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság fokozásával mind az  ország energiafüggetlenségét növelni tudja, mind pedig a foglalkoztatást tekintve pozitív hatásokkal járhat. E két cél elérésére érdemi gazdaságfejlesztési forrásokat kell biztosítani. 

  • Záró rész

A fenti alapvetések alkotják azt a keretet, amelyben egy, a változások sorozatát véghezvinni képes széles választói összefogás megvalósítható, illetve ezekre az erkölcsi, politikai alapelvekre építhető egy 2022. utáni jó kormányzás reális programja is.

Mi, a Normális Magyarországért Mozgalom tagjai aláírásunkkal kinyilvánítjuk, hogy közéleti szerepvállalásunkat, szövetségesi politikánkat ezekre az értékekre alapozzuk.

Székesfehérvár, 2021. március 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük