Menü Bezárás

A NORMA Javaslata az előválasztásra

NORMA JAVASLATA AZ ELŐVÁLASZTÁSRA

(Javaslatok alapján javított)

(A Republicon által készített javaslat alapján)


Normális Magyarországért Mozgalom 2020.


Tartalom

 

Az előválasztás célja általában  3

Miért kell előválasztás Magyarországon?  3

Előválasztási alternatívák  6

Vezetői szintű tárgyalás  6

A részvevő pártok és szervezetek tagsága által választott 6

Közvélemény-kutatás  6

Nyílt előválasztás  7

A nyílt előválasztás előnyei 7

Részvételi demokrácia erősítése  7

Szabályozott verseny az ellenzéki oldalon  7

A civil és a politikai szféra együttműködése  7

Miért fontos a független, szakértő, civil jelöltek indulása az előválasztáson?  8

A Normális Magyarországért Mozgalom főbb előválasztási javaslatai 8

Az előválasztás menete  9

ELŐKÉSZÜLETEK   11

Egyéni képviselőjelöltek előválasztása  12

Az egyéni képviselőjelölt előválasztás folyamatábrája  13

A jelölő szervezetek listáinak előválasztása  14

Miniszterelnök-jelölti előválasztás  14

A listák és listavezetők (miniszterelnök jelöltek) előválasztás folyamatábrája  15

Kérdések az előválasztással kapcsolatban  16

 

Az előválasztás célja általában

Az előválasztások célja, hogy egy választás előtt a jelölt kiválasztása ne egy szűk csoport, elszigetelt pártvezetés – vagy akár egyetlen személy – döntése legyen, hanem valamilyen formában a tagság, vagy közösség közös döntése. Az előválasztás ezen túlmenően növeli a transzparenciát, visszakövethetővé és megmagyarázhatóvá válik, miért az a személy lett a jelölt, aki.

Az előválasztásnak számtalan formája ismert – az előválasztások rendszere épp olyan bonyolult és sokszínű, mint a választási rendszereké. A parlamenti választások célja az országgyűlési képviselők megválasztása, az önkormányzati választások célja a helyi képviselők és a polgármester megválasztása, viszont az előválasztás célja és értelme annak a jelöltnek a felkutatása, akit az adott politikai közösség a leginkább alkalmasnak tart, akit szívesen támogatna, és akire leginkább voksolna.

Az előválasztásról a politikai iránt érdeklődőknek azonnal az Egyesült Államok jut az eszébe, nem véletlenül. Az Egyesült Államokban az előválasztások legalább annyira részei a politikai folyamatoknak, mint maga az elnök- és képviselőválasztás. Európában sem ismeretlen az előválasztás műfaja, de múltja rövidebb, és kevésbé szerteágazó. Akár az Amerikai Egyesült Államokat nézzük, akár azokat az európai országokat, ahol rendszeresen vagy alkalmakként tartanak előválasztást, jól látszik, hogy nincs egységes előválasztási modell. Az USA esetén lényegében tagállamonként változik, hogy kik (csak a regisztrált párttagok, vagy a függetlenek is) szavazhatnak, és hogy milyen metódussal választják ki az elnökjelöltet – sőt, akár egy tagállamon belül különbözhet, ahogy a Demokraták és a Republikánusok döntenek.

Ami az európai színteret illeti, hasonlóképpen azt látjuk, hogy nincs egységes modell, ráadásul a talán legismertebb franciaországi előválasztás is lényegesen változott az elmúlt évtizedek során. Mindez jól mutatja, hogy bár az előválasztások célja ugyanaz, az eszközökben, a megvalósításban nincs egyetlen jó út, minden megoldás alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, és folyamatosan változik.

Miért kell előválasztás Magyarországon?

A 2011. decemberében elfogadott választási törvény alapvetően és egyoldalúan változtatta meg a magyar választási rendszert. A kisebb létszámú Parlamentbe (386 főről 199-re csökkent a képviselői helyek száma) továbbra is vegyes rendszerben – egyéni választókerületekből és kompenzációs listáról – kerülnek be a képviselők, ám a választási szisztéma erősebben eltolódott a többségi rendszer irányába. Az egyéni választókerületekben egy korábbi rendszerben az első fordulóban csak akkor szerzett valaki mandátumot, ha megszerezte a szavazatok abszolút többségét, ennek hiányában második fordulóra került sor azon jelöltek részvételével, akik megkapták a szavazatok 15 százalékát, de legalább három jelölttel. Mindez lehetőséget teremtett arra, hogy az egymással együttműködni hajlandó pártok jelöltjei visszalépjenek egymás javára, illetve a szavazóknak is esélyt adott arra, hogy ha leginkább preferált jelöltjük nem jutott a második fordulóba, akkor ott azt a jelöltet támogassák, aki ugyan nem az első választásuk, de sok ügyben egyetértenek. Így érvényre juttathatták másodlagos preferenciájukat. Ezt a rendszert – először a 2014-es választásokon – váltotta fel az egyfordulós, relatív többségű választás. A 106 egyéni választókerületben az a jelölt győz, aki a legtöbb szavazatot szerzi. Nincs sem érvényességi, sem eredményességi küszöb. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ahol kifejezetten szoros a választás, ott a leadott szavazatok egyharmadával már győzni lehet.

A választási rendszer másik új eleme „győztes kompenzáció”. A korábbi rendszerben a vesztes egyéni jelöltekre leadott szavazatok nem vesztek el, hanem átkerültek az országos, kompenzációs listára (ugyan ez történt az akkor még létező területi listákon nem hasznosult szavazatokkal is), ahol egy arányosító formula segítségével a „vesztes” szavazatokból mandátumok lettek. Míg ez az elem az arányosítást segítette – hiszen az egyéni mandátumot nem nyert pártok jelentős mennyiségű szavazatot vittek az országos listás mandátumkiosztáshoz, addig a „győztes kompenzáció” az egyébként is (egyéni) győztes pártot, pártokat segíti. A „győztes kompenzáció” lényege ugyanis, hogy minden olyan szavazat, ami nem „kellett” a mandátum megnyeréséhez, hozzáadódik az országos listás mandátumok kiosztását jelentő szavazatszámhoz. Tehát az egyéni választókerületben győztes párt a körzetből annyi szavazatot visz, amennyivel többet szerzett a második helyen végzett jelöltnél. Csupán ez a „győztes kompenzáció” hat plusz mandátumot hozott 2014-ben a Fidesz-KDNP-nek, ami a 199 fős Parlamenthez viszonyítva jelentős, háromszázaléknyi parlamenti mandátumot jelentett.

Az egyfordulóssá tett választás és a „győztes kompenzáció” eleve arra késztetné az ellenzéki pártokat, hogy egységben induljanak, mivel az egy forduló miatt egyetlen esélyük van mandátumot szerezni – így egy olyan jelöltet kell találniuk, aki minél szélesebb támogatottságot tud maga mögé szerezni. Másrészt az is érdekük, hogy a vesztes körzetekben minimalizálják a „győztes kompenzáció” hatását, azaz minél jobb második eredményt érjenek el.

A 2014-es választások előtt az együttműködési kényszert felismerték az ellenzék baloldali-liberális szereplői, de a közös indulás részleteit nagyon hosszú vita során sikerült csak részletezni, ami részben oka lehetett a vártnál gyengébb szereplésnek. 2014-ben három különböző választás volt, és három különböző formában indultak el a baloldali-ellenzéki pártok. Az áprilisi országgyűlési választáson teljes volt az együttműködés (közös jelöltek, közös országos lista), a májusi Európa parlamenti választásokon ezzel szemben – mivel ott egy arányos, listás választásról volt szó – minden párt külön mérettette meg magát. Végül az őszi önkormányzati választásokon egy köztes megoldást alkalmaztak, és a fővárosban koordinált polgármester-állítással, a megyei jogú városokban változatos párosításokkal indultak a pártok, ahol a jelölteket sok esetben helyi civil egyesületek is támogatták. A három választás eredménye azt mutatta, hogy az együttműködés formája kevéssé határozza meg az eredményt. A választók lényegében elfogadták és alkalmazkodtak mindhárom felálláshoz. Jól látszott ugyanakkor, hogy az együttműködés kidolgozásának elhúzódó vitái – vagy épp a főpolgármester személyének megtalálása – már sokkal inkább ellenérzéseket szült a választókban.

A 2018-2019-es választások előtt az együttműködési kényszert ugyan megértette a teljes ellenzék, azonban keveset tanult a 2014-es választások tapasztalataiból. A közös indulás, valamint a „ki, kivel nem” kérdéseinek nyilvános vitája, és egyes pártok külön alkuja újabb, talán még gyengébb szereplést eredményezett az országgyűlési választáson. A 2019. májusi Európa parlamenti választásokon a közös ellenzéki listát elvetve, ismét a szokásos módon, minden párt külön mérettette meg magát, ami ugyan ellenzéki oldalon változást hozott, de arányaiban ugyanolyan gyenge eredménnyel zárult. Az őszi önkormányzati választásokon a fővárosban előválasztáson kiválasztott főpolgármester-állítással, és a ferencvárosi kerület kivételével (ahol a független jelölt előválasztást tudott kiharcolni) csupán a „meghatározónak kikiáltott” pártok egyeztetései alapján összeállított közös jelöltekkel indultak. Vidéken – annak ellenére, hogy megjelent egy új civil erő, amelyik az együttműködést ösztönözni volt hivatott – szintén a helyben magát erősnek vélt pártok egyeztetései alapján állítottak közös jelöltet a pártok, és „szövetségben”, azaz nem „ernyő szervezet” neve alatt indultak. A választók lényegében elfogadták és alkalmazkodtak minden felálláshoz. Azonban átütő sikert egyik választás sem eredményezett. Az azonban jó látszott, hogy az előválasztás, valamint a „civil” szervezetek és jelöltek bevonása kedvező hatással volt a választókra.

Mindebből következik, hogy a teljes ellenzéki erőnek célja kell, hogy legyen, hogy a 2022-es választás előtt tiszta és jól követhető legyen az együttműködés megállapodásának kidolgozása. Ahhoz, hogy a 2022-es választási kampány már kizárólag a választás tétjéről és az országról szóljon, az ellenzéknek 2020. év folyamán le kell zárnia az indulás technikai részleteit és be kell mutatnia a jelöltjeit. A NORMA előválasztási javaslata alkalmas arra, hogy a lezárt megállapodást követően bármikor, két hónap alatt megválasszák a 106 egyéni választókerületben induló közös jelölteket, valamint az eredmények függvényében döntsenek a közös listák számáról, összetételéről és listavezetők személyéről, akár közös miniszterelnök jelöltnek is kommunikálva őt, vagy őket.

Annak érdekében, hogy az előválasztást ne az aktuális párttámogatottsági adatok határozzák meg, indokolt az előválasztás menetét minél korábban rögzíteni. Így minden szereplő, aki részese szeretne lenni az előválasztásoknak, időben fel tud készülni arra, hogy milyen szabályok szerint kell megmérettetnie magát. A 2022-es választásokig már csupán alig két év van hátra. Ezért, tanulva az eddigi választási előkészületek negatív tapasztalataiból, a spontán és szabályozatlan, viszont „előválasztási-jellegű” vitahelyzetekből, célszerű a szabályok kidolgozását már most, a legkésőbb 2021. év nyarán végrehatott előválasztás előtt fél évvel lefektetni. Mindezzel megelőzhető, hogy a majdani választási kampány a választók meggyőzése helyett az együttműködés módjáról és a helyek elosztásáról szóljon.

Egy előre lefektetett előválasztási menetrend véd továbbá attól is, hogy a pártok az aktuális támogatottsági adatokra hivatkozva módosítani akarjanak a megegyezésen vagy a szabályok kialakításán. Ugyanis a közösen elfogadott előválasztási forgatókönyvre minden pártnak van ideje és lehetősége fél év alatt felkészülni.

Előválasztási alternatívák

A közös indulás feltétele, hogy az abban résztvevő szervezetek – pártok és társadalmi szervezetek – összehangolják programjaikat, működő és életképes kormányzati alternatívát mutassanak. Ez az együttműködés szakmai, szakpolitikai feltétele. Az országgyűlési választáson ugyanakkor nem pártprogramokra, hanem jelöltekre szavazunk, így az együttműködésnek ki kell terjednie a választási indulás technikai részleteire. Olyanokra mint, ki lesz a közös miniszterelnök-jelölt, kik lesznek a helyi jelöltek és milyen arányban részesülnek a résztvevő szervezetek a mandátumokból.

A közös jelöltek felkutatására több lehetőség is rendelkezésre áll a szervezetek számára, aszerint, hogy mennyire kívánják nyitottá tenni, illetve hogy mennyiben kötik össze valamiféle állampolgári aktivizmussal. Ennek megfelelően ezeket a döntéseket megtarthatják vezetőségi szinteken belül, nyithatnak a párt- és szervezet tagsága felé, de sor kerülhet egy ennél is szélesebb kiválasztási folyamatra, illetve lehetséges egy tényleges részvételt nem kívánó megoldás is, például egy közvélemény-kutatás vagy online szavazás.

Vezetői szintű tárgyalás

A jelöltek és a miniszterelnök-jelölt kiválasztása elvileg történhet „zárt ajtók mögött”, azaz a megállapodásban résztvevő pártok és társadalmi szervezetek vezetőinek, képviselőinek alkujaként. Ebben az esetben a vezetők személye legitimálja a jelöltet, a tárgyalásban részt vevők felelősek a mögöttük álló szervezet támogatásáért is. Amennyiben a vezetők álláspontja és mandátuma a szervezeti tagság véleményének kikérésével alakult ki, úgy ezt a megoldást is tekinthetjük egyfajta közvetett előválasztásnak.

A részvevő pártok és szervezetek tagsága által választott

Az előválasztások egyik gyakran alkalmazott típusa a zárt előválasztás, mely a kiválasztási folyamatot a párt, pártok tagsága felé nyitja meg. Ebben az esetben tehát nem a pártelit dönt a jelölt személyéről, hanem a párttagság, méghozzá közvetlen módon. Noha ez az előbbinél mindenképp szélesebb bázist jelent, a párttagság megléte egy erős szűrő, különösen, hogy országrészenként igencsak eltérő a párttagsággal rendelkezők aránya.

Közvélemény-kutatás

Technikailag az előválasztás végrehajtható a választók közvetlen részvétele nélkül is, ez azonban nem jár olyan mobilizációval és állampolgári bevonással, mint akár a nyílt akár a zárt előválasztás járna. Ráadásul a közvélemény-kutatásban nem lehet minden potenciális jelöltet mérni – míg az előválasztás önmagában alkalmas arra, hogy reálisan felmérje, kik a szóba jöhető jelöltek.

Nyílt előválasztás

Az előválasztások legszélesebb típusa a nyílt előválasztás, amely során egy politikai közösség közösen választ jelöltet. Ebben az esetben nincs szükség párttagságra, legfeljebb egy kis költséggel járó, szimbolikus hozzájárulásra (Franciaországban pl. 1 euró befizetése). A nyílt előválasztásoknak alapvetően két fő típusát érdemes megkülönböztetni. Az egyik, ha maga az előválasztás tulajdonképpen egy egyszeri, egyidejű szavazás, amit kampány előz meg. Ez rövid idő alatt kivitelezhető, ugyanakkor kisebb állampolgári aktivitással jár. A másik fő típus, ha egy több hetes, folyamatos kampánnyal és szavazással járó országos előválasztásra kerül sor, amely megyénként – esetleg régiónként, államonként – külön-külön eseménnyel jár. Ilyenkor az állampolgárok összegyűlnek, meghallgatják a jelölteket, és ezt követően szavaznak. Ez a menetrend jóval hosszabbra nyújtja az előválasztást, ám a jelöltek és az állampolgárok között erősebb kapcsolatot teremt.

 A nyílt előválasztás előnyei

Részvételi demokrácia erősítése

A jelenlegi politikai helyzetben egy sikeres előválasztás több szinten is kedvező hatással járna: mindenekelőtt erősítené az állampolgári részvételt, így javítaná a politikai kultúrát, mely az egyszeri választási részvételen túl jellemzően apatikus. Az előválasztás során a választóknak lehetőségük van arra, hogy maguk határozzák meg, hogy a hasonló értékrendű, elkötelezettségű jelöltek közül ki az, akivel leginkább egyetértenek. Míg az országgyűlési választáson induló személyek kapcsán gyakran a „legkisebb rossz” elve mentén választanak, vagy a kormány elleni protest-szavazatot adnak le, addig az előválasztáson induló jelöltek részesei annak az értékközösségnek, amihez a választó tartozik.

Szabályozott verseny az ellenzéki oldalon

Az előválasztás olyan versenyhelyzetet teremthet az ellenzéki oldalon, amely új gondolatok, új víziók megfogalmazásához, új személyek előtérbe kerüléséhez vezethet. Ez pedig elősegítené a 2022-es kampány tartalmi-szakpolitikai felépítését. Az előválasztáson a jelölteknek nem elég csupán a kormánnyal szemben meghatározni magukat, hiszen ebben nem lesz köztük különbség.

A civil és a politikai szféra együttműködése

Harmadsorban egy olyan előválasztás, ami nem kizárólag a pártok, hanem más társadalmi szervezetek, így civil szervezetek, szakszervezetek bevonásával zajlik, megállítaná azt a fajta politika-ellenes attitűdöt, ami az elmúlt évtizedben egyre inkább jellemzi a magyarországi közállapotokat. Noha az országgyűlési választáson a törvény értelmében csak pártok indulhatnak, az előválasztás alkalmas lehet arra, hogy a politikára hatni kívánó szervezetek úgy lehessenek részesei a változásnak, hogy nem kell párttá válniuk, nem kell feladni civil énjüket. Az előválasztáson ugyanis a helyben ismert, életútja alapján alkalmas független civil jelölt úgy szerezhet maga mögé támogatást, hogy nem kell pártkötődést vállalnia, csupán azt az értékközösséget kell vállalnia, amit a társszervezetek is magukénak vallanak.

Miért fontos a független, szakértő, civil jelöltek indulása az előválasztáson?

Az eddigi választások alapján jól látszik, hogy egy független jelöltnek lényegében nincs esélye saját erőből bekerülni a parlamentbe, helyi beágyazottsága néhány százalékos „relatíve jó” eredményre lehet legfeljebb elég. Másfelől azonban az időközi választások jól bizonyították, hogy egy helyi erős jelölt, a pártok támogatásával a háta mögött, versenyképes alternatívát jelenthet. Az előválasztáson a civil jelöltnek a többi ellenzéki jelölttel kell versenyeznie, márpedig ebben az esetben saját beágyazottsága, ismertsége elegendő lehet ahhoz, hogy a választók őt preferálják a pártok jelöltjeivel szemben. A civil jelölteknek az előválasztás tehát kiugrási lehetőséget jelent.

 A Normális Magyarországért Mozgalom főbb előválasztási javaslatai

A jelenlegi politikai helyzet ismeretében készítette el a NORMA a saját előválasztási javaslatát, amely az előválasztás folyamatának elvi és technikai részleteire is kitér. A javaslat előtt részletesen tanulmányoztuk az előválasztások nemzetközi példáit és a magyarországi helyzetre való adaptálás lehetőségeit. Az eredmény reményeink szerint a magyar választók viselkedését, a közéletben résztvevő pártok és civil mozgalmak társadalmi beágyazottságát, a helyi politikai erőviszonyokat valamint magát a választási rendszert és annak működését is reálisan felmérő javaslat lett.

  1. Az előválasztáson minden jelölő szervezet (párt és szakszervezet, civil mozgalom) részt vehet, ha elfogadja annak közösen megalkotott szabályait, és képviselőt delegál a Társadalmi Kerekasztal tagjai sorába.
  2. Az előválasztáson csupán a sikeres választási stratégia meghatározásához szükséges, és a társadalmi támogatottságot leginkább reprezentáló 106 egyéni közös jelölt kerül végérvényesen megválasztásra.
  3. A teljes átláthatóság érdekében mind a 106 választókerületben előválasztást kell tartani.
  4. Az előválasztás csak akkor lehet sikeres és reményt nyújtó, ha minden résztvevő párt félreteszi a jelenlegi választási törvény alapján járó anyagi érdekeltségét – melyet a tapasztalatok szerint bármikor elvesznek, illetve győzelem esetén új szabályok írhatók – és beáll a választópolgárok által legtámogatottabb jelöltek mögé.
  5. Minden jelölő szervezet egyéni jelölteket és listát állíthat, valamint megnevezheti miniszterelnök jelöltjét. Azonban már az előválasztáson is lehetőség van közös egyéni- és miniszterelnök jelöltek, valamint közös listák állítására.
  6. Az előválasztás “ügydöntően” megválasztja a 106 közös jelöltet, valamint meghatározza a jelölő szervezetek listáinak erősorrendjét, százalékos arányszámát – amely majd a választáshoz történő közös listaállítás során lesz érdekes –, illetve a jelölő szervezetek által ajánlott miniszterelnök jelöltek közül az előválasztás arról dönt, hogy ki a legtámogatottabb, integrálni képes jelölt.

Csupán az előválasztás eredményének ismeretében szabad és kell arról dönteni, hogy az éppen hatályos választási törvény alapján az egy, a kettő, vagy éppen a három közös lista hozhat e nagyobb mandátumszámot a választáson, és kik vezessék ezt a listát. Erről azonban logikusan már csupán az előválasztáson egyéniben mandátumszerzésre jogosító eredményt elérő jelölő szervezetek döntenek, lehetőleg konszenzussal, az előválasztás megszervezését is vállaló Társadalmi Kerekasztal keretében.

Az előválasztás menete

Az előválasztást elfogadó és szervező pártok és társadalmi szervezetek az első lépésként létrehozzák a Társadalmi Kerekasztalt. A Társadalmi Kerekasztal kidolgozza és elfogadja az „Előválasztás szabályait” és az „Értéknyilatkozatot”. A jelöltajánlás, valamint a szavazatszámlálás ellenőrzésére felkérnek egy Országos Előválasztási Bizottságot, melynek tagjai jogászok, választási szakértők, civil aktivisták lehetnek. Ez a Bizottság lesz felelős a jelöltek ajánlóinak, és az előválasztáson szavazni kívánók adatainak kezeléséért. Ebbe a bizottságba, valamint az általa létrehozott „Választókerületi Előválasztási Bizottságokba” minden jelölő szervezet delegál tagokat.

A résztvevő jelölteknek, jelölő szervezeteknek (pártoknak és civil szervezeteknek) meg kell állapodniuk, abban, hogy a szavazás eredményét magukra nézve kötelezőnek fogadják el, és a 2022-es kampányban az előválasztáson győztes, közös jelölteket támogatják majd. A társadalmi szervezetek „független” jelöltjeinek el kell fogadnia, hogy a választás eredményének függvényében optimálisan létrehozandó közös listák valamelyik pártjának színeiben indulnak a választáson és mandátumszerzésüket követően abban a frakcióban, de szabadon tevékenykednek. Az előválasztás költségeit a szervező pártok és egyesületek közösen vállalják.

Az előválasztáson választóként részt vehet minden magyar állampolgár, aki a választás előrelátható napjáig betölti a 18. életévét, és a megfelelő helyen, vagy felületen – online vagy személyes módon – regisztrál. A regisztráció során egy értéknyilatkozatot kell aláírnia, melyet az előválasztáson résztvevő pártok, a Társadalmi Kerekasztal munkamegbeszélésein közösen fogalmaznak meg. A részvétel önkéntes, minimális (jelképes) adomány befizetésén kívül egyéb feltétele (pl. párttagság megléte) nincs.

Az előválasztáson jelöltként, jelölő szervezetként, és listavezető (miniszterelnök) jelöltként indulás feltétele meghatározott ajánlás összegyűjtése. Ajánlani minden magyar, választójoggal rendelkező állampolgár ajánlhat. A jelölteknek és a jelölő szervezetek hivatalos képviselőinek szintén alá kell írniuk az értéknyilatkozatot, valamint elfogadni az előválasztások szabályait. Az ajánláson és az értéknyilatkozat, valamint az előválasztás szablyainak elfogadásán kívül a jelöltállításnak nincs más feltétele.

Az előválasztás a 19 megyében és Budapesten azonos időben zajlik, így a teljes lebonyolítása másfél hónap.

Az előválasztás mindenhol egységes forgatókönyvvel zajlik, Budapesten és a megyeszékhelyeken, valamint a választókerületi központokban és nagyobb településeken, azonos időben. A jelöltek az előválasztás első napján, Budapesten és a megyeszékhelyeken, valamint a választókerületi központokban szervezett nyilvános eseményen mutatkoznak be úgy, hogy a jelöltek és jelölő szervezetek erre az eseményre mindenhová delegálhatnak egy-egy olyan képviselőt, aki a nevükben válaszol kérdésekre, illetve a szavazás előtt ajánlja a jelöltet.

A szavazás megkezdésére mind Budapesten és a megyeszékhelyeken, mind a többi helyszínen a bemutatkozást követően kerül sor. Szavazni csak személyesen lehet, ennek feltétele az előzetes online vagy a helyszíni személyes regisztráció, mely során az online még nem regisztráltaknak is alá kell írniuk az értéknyilatkozatot. Ezen túlmenően, a szavazás feltétele egy jelképes, 500-1000 forintos összeg befizetése is. Az értéknyilatkozat aláírása és az 500-1000 forintos hozzájárulás célja, hogy az előválasztáson alapvetően a ellenzék valódi szavazói jelenjenek meg. Mindenki három szavazólapot vehet fel. Az elsőn az adott választókerület egyéni jelölt-jelöltjeire, a másodikon a jelölő szervezetek listáira, a harmadikon a miniszterelnök jelöltekre lehet szavazni. A támogatottság és átszavazási hajlandóság mérésére egyaránt alkalmas szavazás minden esetben “egyéni (kislistás) szavazás” módszerével történik. A szavazólapon minden induló jelölt, jelölő szervezet neve szerepel, és a választók az általuk preferált és a még támogatott  jelöltet, listát egyaránt megjelölhetik. Az érvényes szavazáshoz legalább egy jelöltet, és listát meg kell jelölni. A szavazás titkos. A választókerületi központokban, helyi szavazatszámláló bizottságok alakulnak, ahova az előválasztást szervező pártok és civil egyesületek tagokat delegálhatnak.

A győztes megállapítására csak az egyéni közös jelöltek esetében kerül sor. Az előválasztás egy fordulóból áll és a legtöbb szavazatot kapó jelölt lesz a győztes, függetlenül a szavazataránytól. Ő lesz az ellenzék közös képviselő jelöltje az adott választókerületben.

A listákra és a listavezetőkre (miniszterelnök jelölt jelöltekre) leadott szavazatok csupán az erősorrendet határozzák meg a további egyeztetések lefolytatásához. Az egyeztetésekre a Társadalmi Kerekasztal keretében kerül sor, ahol szavazati joggal az egyéni jelöltek előválasztási eredményei függvényében, a mandátumszerzésre esélyes szervezetek képviselői rendelkeznek.

Az előválasztás teljes folyamatábrája

ELŐKÉSZÜLETEK

 

Egyéni képviselőjelöltek előválasztása

Az előválasztás legfontosabb szerepe, hogy sor kerül a választás szempontjából meghatározó 106 egyéni, közös képviselőjelölt megválasztására. Az egyéni választókerületekben nyílt indulás van, azaz bárki, pártkötődés nélkül elindulhat. A jelöltség feltétele a választókörzetben 200 ajánlás összegyűjtése. Alternatívaként felmerülhet, hogy az egyéni jelöltek ajánlásgyűjtése helyett a jelölő szervezet garanciavállalását fogadjuk el feltételnek. Ennek az előválasztásnak a célja megtalálni azt a jelöltet, – aki a következő választáson a pártok és társadalmi szervezetek közös jelöltje lesz – akit a választókörzetben élők a legalkalmasabbnak tartanak.

Az előválasztás időszakának kezdetét jelentő időpontot megelőzően négy hétig zajlik az egyéni jelöltek kampánya a saját választókerületükben. Ennyi idő alatt lehet és kell bejárniuk a teljes választókörzetet. A négyhetes kampányidőszakot előzi meg a tizennégy napos ajánlásgyűjtési időszak, és ennyi idő alatt kell 200 ajánlást megszerezniük. Alternatív megoldás elfogadása esetén a jelölő szervezet listájának ajánlás gyűjtésében vesz részt.

A szavazás maga a választókerületi központokban és nagyobb településeken, személyesen és titkosan történik. A szavazás megkezdése előtt, az első napon, a választókerület központjában a jelöltek egy utolsó bemutatkozó rendezvényen (vitán) vesznek részt. Személyesen lehet szavazni továbbá a választókerület több nagyobb településén, és a “mozgóurnát” kért településeken – a települések számának kijelölése és kiválasztása az Előválasztási Bizottság hatásköre.

A Fejér megyei előválasztáson például a listák- és listavezetők képviselői Székesfehérváron vitáznak. Emellett, ezzel egy időben az egyéni jelöltek és az ő képviselőik szintén vitát tartanak Móron, Velencén, Bicskén, Polgárdiban, Sárbogárdon, Dunaújvárosban, valamint ott is, ahonnan mozgóurnás szavazást kértek. Ezt követően helyben szavaznak.

 Az egyéni jelöltek előválasztása egyfordulós, relatív többségi, azaz a legtöbb szavazatot kapó jelölt lesz a következő parlamenti választáson a pártok és civil szervezetek közös jelöltje.


Az egyéni képviselőjelölt előválasztás folyamatábrája

 

A jelölő szervezetek listáinak előválasztása

A 106 egyéni közös képviselőjelölt kiválasztásával azonos időben kerül sor az előválasztáson jelölteket állító jelölő szervezetek (pártok, társadalmi szervezetek és ezek szövetségei) listáira és a miniszterelnök jelöltekre történő szavazásra is.  A listák és miniszterelnök jelöltek esetében is nyílt indulás van, azaz bárki, pártkötődés nélkül elindulhat, illetve bármely párt, vagy társadalmi szervezet, vagy ezek szövetsége listát, vagy közös listát állíthat. A listavezető miniszterelnök jelöltség feltétele az országosan 2000 ajánlás összegyűjtése. A listaállítás feltétele, hogy egyéni jelöltet állítson a szervezet. Ennek az előválasztásnak a célja a társadalmi támogatottság mérése – a 106 egyéni jelölt hovatartozásának függvényében történő – egy későbbi döntés elősegítése érdekében, amely döntést a Társadalmi Kerekasztal hoz meg, az egyéni jelöltekkel rendelkező jelölő szervezetek szavazatával.

A koalíciós kormányzásra készülni kell, viszont tudni kell azt is, hogy a koalíciós kormány csupán a választások után, a kormányalakítási megbízás alkalmával jön majd létre.

Miniszterelnök-jelölti előválasztás

A miniszterelnök jelölti előválasztás a 19 megyében és Budapesten, valamint a 106 választókerületben azonos időszakban zajlik az egyéni jelöltek és listák előválasztásával egy időben.

A miniszterelnök jelöltek előválasztása esetében is nyílt indulás van, azaz bárki, pártkötődés nélkül elindulhat. A jelöltség feltétele az országosan 2000 ajánlás összegyűjtése. Ennek az előválasztásnak a célja megtalálni azt a jelöltet, akit az ellenzéki választók a legalkalmasabbnak tartanak Magyarország leendő miniszterelnökének.

Az előválasztás időszakának kezdetét jelentő időpontot megelőzően négy hétig zajlik a miniszterelnök jelöltek kampánya is az ország egészében. Ennyi idő alatt lehet és kell bejárniuk a lehető legtöbb választókörzetet. A négyhetes kampányidőszakot előzi meg a tizennégy napos ajánlásgyűjtési időszak, és ennyi idő alatt kell a 2000 ajánlást megszerezniük.

A szavazás maga a választókerületi központokban és nagyobb településeken, személyesen és titkosan zajlik. A szavazás megkezdése előtt, az előválasztás első napján, Budapesten a jelöltek egy utolsó bemutatkozó rendezvényen vesznek részt. Ezt követően lehet szavazni a választókerületi központokban, továbbá a választókerület több nagyobb településén – a települések számának kijelölése és kiválasztása az Előválasztási Bizottság hatásköre.

A listák és listavezetők (miniszterelnök jelöltek) előválasztás folyamatábrája

Kérdések az előválasztással kapcsolatban

A jól kialakított és lebonyolított előválasztás előnyeiről és pozitív hozadékáról már esett szó, ahogy a versengéssel járó esetleges kockázatokról is. A NORMA előválasztási javaslata a lehetőségek és veszélyek végiggondolásával született meg, de a tényleges megvalósítással kapcsolatban akadhatnak még vitás kérdések. Ezeknek egy része az előválasztás hazai újszerűségéből és a magyar politikai rendszerbe való integrálhatóságából fakad.

Felmerülhet, hogy miért van szükség minden körzetben előválasztásra? Miért kell országjárás? Működhet-e a hazai környezetben ez a kiválasztási rendszer? Lesz-e elég induló, lesz-e elég résztvevő? Nem manipulálható e belülről, vagy kívülről?

A felmerülő kérdések másik típusa a várható eredményre vonatkozik. Kérdezik, hogy mitől lesz legitim az előválasztáson nyertes jelölt? Mi történik, ha a hatalom manipulálni akarja az előválasztást?

Ezek releváns felvetések, ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok és a budapesti előválasztás tapasztalatai néhány kérdésre választ adnak. Hangsúlyozni kell, hogy a magyar politikai helyzet ebből a szempontból nem hasonlítható össze a francia, olasz vagy épp amerikai állapotokkal.

Miért kell minden körzetben előválasztás?

Az előválasztás egyik célja, hogy aktivizálja az ellenzéki szavazókat az ország teljes területén. Így érhető el, hogy a közös jelölt ne csupán egyes pártok „közös” jelöltje legyen, hanem olyan személy, akit az ország, illetve az adott választókerület egésze választ. A helyi viták segítségével továbbá láthatóvá válnak a helyi ügyek is, amik a későbbi, országgyűlési kampány során is megjelenthetnek, mint a választókerület releváns problémái.

Miért mennének el az emberek egy „tét nélküli” választásra?

A 106 egyéni közös jelölt kiválasztása nem tét nélküli, hiszen így kerülhetnek felszínre ma még nem ismert hiteles jelöltek, és így található meg egy adott választói körzet legtámogatottabb jelöltje. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a pártok és társadalmi szervezetek, valamint az ellenzéki választók is releváns képet kaphatnak egy-egy adott szervezet társadalmi támogatottságáról, amelynek alapján korrektebb együttműködés, koalíció jöhet létre. És persze az is fontos, hogy noha a közös miniszterelnök-jelölt tényleges közhatalmi pozíciót nem jelent, mégis ő lehet az a személy, aki a 2022-es választáson a személyében jeleníti meg az alternatívát. Ráadásul a személy kiválasztásán keresztül a választók szavazhatnak arra, milyen vízió szerinti Magyarországot képzelnek el. Az előválasztáson szavazni tehát nem tét nélküli: valódi, érdemi beleszólás abba, hogy az országgyűlési választáson végül olyan jelöltekre szavazhassanak, akiknek a programját és elképzeléseit ismerik és osztják.

Hogyan akadályozható meg, hogy a jobboldal manipulálja az előválasztást?

Az előválasztáson való részvételnek három alapvető feltétele van. Az értéknyilatkozat aláírása, az 500 forintos támogatás befizetése és a személyes megjelenés a helyszínen. Jogosan feltételezhetjük, hogy minél nagyobb erőfeszítést kell tennie annak, aki manipulálni akarja az eredményt, annál kevésbé fogja. Egy online szavazás esetén jogos lehetne a félelem, hogy a néhány perces regisztrációt követő szavazást sok kormánypárti is megtenné. De nyilvános előválasztáson nem életszerű az a feltételezés, hogy kormánypárti szimpatizánsok tömegével jelennének meg a helyi rendezvényeken, az ellenzéki érzelmű választók tömegei között. Ami a nemzetközi tapasztalatokat illeti, az olasz és a francia előválasztásról készült kutatás is azt mutatta, hogy a baloldali pártok előválasztásain alig (tíz százalék alatti arányban) jelentek meg olyanok, akik egyébként jobboldalinak vallották magukat.

 

Látta: 176

 

 

17 Comments

  1. But Sándor

    A beérkezett javaslatok átgondolása után a szavazás menete az alábbiak szerint javasolt. Természetesen az előválasztást elfogadó szervezeteket képviselő szakértők között még sok vita lesz, de ezért is kell minél hamarabb létrehozni az “Ellenzéki (Társadalmi) Kerekasztalt”!

    “Mindenki három szavazólapot vehet fel. Az elsőn az adott választókerület egyéni jelölt-jelöltjeire, a másodikon a jelölő szervezetek listáira, a harmadikon a miniszterelnök jelöltekre lehet szavazni. A szavazásra mindhárom lapon az “egyéni (kislistás) szavazás” módszerével kerül sor. A szavazólapokon minden induló jelölt, jelölő szervezet neve szerepel, és a választók annyi jelöltet, listát jelölhetnek meg, amennyi a szavazólapon szerepel, de minimum három leginkább támogatott jelöltet és listát ki kell választaniuk. A szavazás ezen módszerével mind az egyéni jelöltek, mind a miniszterelnök jelöltek és listák esetében is nagyon jól kimutatható a támogatottságuk mértéke, valamint az átszavazási hajlandóság is. A szavazás titkos. Helyben önkéntes, civil szavazatszámláló bizottságok alakulnak, ahova az előválasztást szervező pártok és civil egyesületek tagokat delegálnak.”

  2. Bognár Attila

    Erre: “A társadalmi szervezetek „független” jelöltjeinek el kell fogadnia, hogy (…) valamelyik pártjának színeiben indulnak a választáson…”

    Ezzel sajnos nem tudok egyetérteni. Persze megértem a dolog “technikai” indokoltságát, de egy választás nem ennyire “mechanikus”, mérnökileg tervezhető művelet!
    Egy ilyen szabály meglehetősen kontraproduktív lenne, mivel pont elvenné a civilség és függetlenség vonzerejét!
    Avagy a közkeletű szlogennel: “nem elég független civilnek lenni – annak is kell LÁTSZANI!”
    Ha az ún. “pártutálókat” kívánnánk bevonzani a többlet szavazataikért, akkor nem kezdhetünk nekik mindjárt arról magyarázkodni, hogy MÉGIS miért kellene a civilekre párt-“egyenruhát” adni, és nekik meg ÚGY szavazniuk azokra!
    (egy másik mondással: “Dobbal nem lehet verebet fogni!”)
    Mérlegelni kell, mi ér többet: – az ő szavazataik többletével mégis megnyerhető számos “egyéni” körzet, vagy: – a (kényszerű) pártjelöltek töredékszavazataiért kapható néhány plusz listás hely?!
    Bár valóban: aki nem akar igazából győzni, annak az utóbbi megoldás a kedvezőbb!

    • But Sándor

      Aki az előválasztáson indul, az egyértelműen elfogadja, hogy a NER lebontásához a jelenlegi helyzetben az ellenzéki oldalon egy jelöltet kell kiválasztani és támogatni mindenkinek. Ebből következik, hogy a választáson is nyertesként nem ül a Fidesz frakcióba. De annak sincs értelme, hogy “függetlenként” kevesebb lehetősége legyen a parlamentben.

      Mivel civil szervezet nem indíthat jelöltet, hiába nyerne, akár 30 jelöltje is az előválasztáson, a későbbi egyeztetések alapján kell valamelyik lista, valamelyik leendő frakciójával megállapodást kötnie a jelöltnek és/vagy a civil szervezetének.

      • Tibapó

        Nem valamelyik lista, hanem az EGYETLEN lista. Csak akkor lehet elfogadni és elfogadtatni, hogy az előválasztáson nyertes civil jelöltek pártlistához adják a nevüket, ha egyetlen NER-ellenes össz-koalíciós pártlista indul, és csak is az alábbi feltételekkel:

      • Tibapó

        1. Az egyetlen közös pártlista magyarázata:
        a) a maradék szavazatok maximalizálása a lehetséges NER-ellenzéki 2/3-ad érdekében
        b) az előválasztási jelentős civil sikerek pártok általi elismerés ellentételezése érdekében a maradék mandátumot a pártelit kaphatja
        2. Azzal a kitétellel, hogy egy éven belül:
        a) Újraalkotmányozás folyik melynek legfontosabb elemei egy demokratikus, plurális választási törvény, és a civil kontroll (fékek és ellensúlyok) bebetonozása egy esetleges újabb párthatalommal visszaélés lehetetlenné tétele érdekében
        b) Egy év elmúltával új választás kiírása.

  3. Bognár Attila

    Erre: “A szavazólapon minden induló jelölt, jelölő szervezet neve szerepel, a választók egy jelöltet, listát jelölhetnek meg.”

    Sokkal pontosabb eredményt adna egy olyan szavazási mód alkalmazása, amelynél minden választó bejelölheti a választékból az összes olyan indulót, aki számára elfogadható jelölt lenne, akire hajlandó lenne “átszavazni” (a saját elsődleges kedvencén túl is!), ha ő lenne az az “egy közös jelölt”. A behúzott X-eket nevenként összesítve a legtöbbet kapó lenne a győztes, aki mögött ezáltal nem csak a saját, közvetlen tábora állna, hanem a többi jelölt elsődleges szavazói közül is a rá átszavazni hajlandóak!
    Ez a módszer valódi esélyt adna a csekély saját táborral rendelkező, ám “középen” álló, ezért integratívabb(!) civil jelöltek számára is.
    Ugyanakkor a választóknak sem kell arról dönteniük, hogy rájuk “pazarolják” a szavazatukat, VAGY az esélyesek közötti elsőségbe szóljanak bele azzal – itt megtehetik mindkettőt, egyszerre!
    (Részletesebben írtam erről itt: https://www.facebook.com/notes/bogn%C3%A1r-attila/el%C5%91v%C3%A1laszt%C3%A1s-pontosabb-eredm%C3%A9nnyel/10220638810032568/

    • Bognár Attila

      Ez a fontos szempont is a “több X-es” módszerrel működik igazán jól:
      “a közös jelölt (…) legyen(…) olyan személy, akit (…) az adott választókerület egésze választ.”
      – hiszen ha egy választó a saját személyes kedvence mellett szavazhat még MÁSOKRA is, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy azok között ott lesz a győztes is, és akkor az már az “ő választottja” is lesz, még ha csak 2. vagy 3. helyen is! (a hivatalos választáson akkor is egy “egész” szavazatot fog leadni rá!)
      Bár végül a több X-es szavazás győztese is “többségi” módon nyer, ez azonban mennyiségileg annyival több lesz (a másoktól át IS szavazók miatt ugye), hogy az a legtöbb körzetben átmegy majd “relatív” többségből abszolút többségű győzelembe, ami tehát jóval nagyobb esélyt ad (és mutat is fel!) a hivatalos választáshoz.

    • But Sándor

      Egyetértek. A továbbiakban azt képviselem én is, hogy a három szavazólapon a “kislistás módszerrel” lehessen szavazni az egyéni jelöltre, a listára, és a miniszterelnök jelöltre. Ugyanakkor praktikus okokból azt képviselem, hogy a listán szereplők számánál eggyel (esetleg 2-3-al) kevesebb jelöltre lehessen behúzni az X-et. A kislistás szavazás eredménye valóban jobban mutatja az “átszavazási hajlandóságot”.

      • Tibapó

        “Kislistás”. Hm, Nem tetszik nekem ez a kifejezés, Kapásból egész másra asszociáltam, mint ami a lényege. Ergo, nem szerencsés. Találjunk ki jobbat

  4. Tibapó

    Fontosnak tartom továbbá, hogy a regisztráció egyedi azonosítóval történjen (vagy személyi szám, vagy “ADA”), és az egy központi, hálózatba kötött adatbázisba bekerüljön, hogy mindenki csak egyszer szavazhasson. Különben semmi akadálya nem lesz a “kék cédulás” szavazásnak.

      • Tibapó

        Tudomásom szerint csak az online szavazókat csekkolták azokat is valami eszméletlen bonyolult módon, be kellett szkennelni a személyi számukat, vagy valami ilyesmi. És a rendszert ki lehetett játszani könnyen.

  5. Tibapó

    Norma-terv: “…így található meg egy adott választói körzet legtámogatottabb jelöltje.”
    De nem az a nyerő, akit a legtöbben támogatnak, hanem akit a legtöbben fogadnak el (ugyanis őt utasítják el a legkevesebben).

  6. Tibapó

    Norma-terv: “…legtöbb szavazatot kapó jelölt lesz a győztes”
    Vagyis az lenne így a győztes, akinek a legnagyobb, és vagy a legszervezettebb a rajongó(szavazó)tábora, függetlenül attól, hogy esetleg a többi (többségi) szavazók nagy arányban elutasítják őt.

  7. Tibapó

    Norma-terv: “…a választók egy jelöltet, listát jelölhetnek meg. A miniszterelnök jelöltek esetében kettő szavazatot kell leadni. Egy szavazatot a legtámogatottabb, és egyet a legelutasítottabb jelöltre. ”
    “Gratulálok!”
    Ez a javaslat a ténylegesen megválasztandó képviselő-jelöltek esetében esélyt nem ad az átszavazási hajlandóságok , elutasítottságok számszerűsítésére, ellenben a ténylegesen nem megválasztandó miniszterelnök-jelöltek esetében meg igen, Pont fordítva kellene!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük